Bevallom, szurkoltam a Fidesznek. Szurkoltam már amikor meg sem volt, amikor magam is fiatal és liberális voltam. (Az idő mindkettőn sokat finomított.)
A rendszerváltás hajnalán imponált az ötletes név, amit választottak: a Fiatal Demokraták Szövetségéből alkotott betűszó a ?fides? latinul rengeteg sok jó dolgot jelöl ? becsületességet, bizalmat, hitelt, hűséget, lelkiismeretességet, lojalitást, oltalmat, szavahihetőséget… Tetszett a magyar fiatalok szellemessége, lendülete, eltökéltsége a nyitott társadalom mellett. Bevallom, nekem leginkább a Fodor Gábor intellektusa imponált (nem tudtam, hogy később áruló lesz, megmarad liberálisnak), Orbán 1989-es júniusi sírbeszédének hatását mérsékelte a szememben, hogy akkor már készült a kétoldalú kormánymegállapodás a kivonulásról. (Rejtő Jenőnél az ilyesmire kérdezik, hogy ?minek bele a jég??) Sőt az év májusában, közvetlenül Orbán híres beszéde előtt ? rendszerváltó Németh Miklós miniszterelnök és határnyitó Horn Gyula külügyminiszter tárgyalásainak köszönhetően ? már több mint tízezer szovjet katona, közel háromszáz harckocsi és százötven páncélozott harcjármű távozott a részleges csapatkivonás keretében.
Amióta azonban ? 2000 novemberében ? a Fiatal Demokraták Szövetsége hirtelen konzervatívvá vált, és az európai liberálisok családjából a jobboldali Európai Néppártba iratkozott át, már nem szurkoltam neki. Az új magyar alaptörvény, a médiatörvény, majd a gyűlöletkampány, a hatalomgyakorlás módja, a sajtószabadság rendszeres megsértése, főleg a Népszabadság tavalyi likvidálása, a kormány több törvénye és intézkedése arra vallott, hogy e pártból nem csak a fiatalság, de a demokrácia is tovatűnt. Nem az én hibám, hogy a Fidesz megtagadta és az ellenkezőjét tette, teszi mindannak, amiért korábban szerettem.
Ezek után talán meglepő, hogy most mégis arra buzdítok, hogy szurkoljunk a Fidesznek. Erre az a bizalom késztet, aminek a legnagyobb magyar politikai párt a szavazói, köztük az erdélyi magyarság körében örvend. Őket feltétlenül tisztelem, fontosabbak nekem, mint a politikusok. Mit kívánjunk tehát a Fidesznek ? vagy inkább: mit várjunk el tőle?
Elsősorban azt, hogy valahogy szabaduljon ki a gyűlölet spiráljából, a gyűlöletkampány csapdájából. A gyűlölet lángja mindent felemészt, azt is, aki keltette, a piromán tűzoltókat is. Legyen ereje a gyűlöletkeltésre fordított hatalmas pénzösszegeket átirányítani a magyar egészségügy és közoktatás súlyos gondjainak enyhítésére.
Szurkoljunk azért, hogy a Fidesz vezetői állítsák le a költséges nemzeti konzultációt. Soros György cáfolta az ellene plakátokon és nyilvános ünnepi alkalmakkor (koszorúzások, misék, keresztelők, koncertek, disznótorok, pálinkafőzde-avatók stb.) felhozott vádakat, erre egy közlemény volt a válasz, miszerint a filantróp aggastyán újabb támadást intézett az ország ellen. Jó lenne, ha az érvek megítélését a népre bíznák. Soros megjelöli hivatkozott írásainak forrását, azokat mindenki elolvashatja, összevetheti a vádakkal. Minősítgetések helyett tehát a kormány közölje Soros ?védőbeszédét? a saját mindent elárasztó sajtójában, katartikus élményt szerezne vele híveinek.
Szurkolok a Fidesznek, hogy Orbán Viktor ne mélyítse el a barátságát Liviu Dragneával, ahogyan Traian Basescuval tette. Az erdélyi magyarok többsége nem szereti a szocialista pártelnököt, márpedig a mai román kormány sok mindenben próbálja utánozni a magyart (vö. multik, bankok, civil szervezetek, el egészen a stadionépítésig…) Zavart okoz bennünk ugyanazt imádni Orbánban, amit gyűlölünk Dragneában. Kelemen Hunor határozott kijelentése ? hogy ?egyetlen ember nem tud rezsimeket megdönteni, és főleg nem globális problémákat okozni, mint ahogyan időnként ezt Soros Györgyről tartják? ? szintén zavarba hozott. Most már kinek higgyünk, Orbán Viktornak vagy szövetségi elnökünknek?
Szurkoljunk azért is, hogy azok, akik az anyaországban konzultációt (?) akarnak indítani a külhoni magyarok ?odaszavazása? ügyében, ne járjanak sikerrel. Előzetes felmérések szerint a magyarországi honpolgárok többsége nem híve annak, hogy a ?hatumák? szavazataikkal dönthessenek olyan dolgokban, amelyeknek nem (ugyanúgy) viselik a következményeit. Láttuk, hogy a tizenhárom évvel ezelőtti népszavazásnak is mi lett az eredménye…
Szurkolok, hogy a Paks 2 (a Twin Paks) körül minden rendben legyen, nem csak üzleti, jogi, de főleg biztonsági szempontból, elsősorban hogy hűtsön rendesen… Tekintsük jelképesnek, hogy Magyarország november 7-én, ezen a beszédes évfordulón kezdte meg a Paks II. atomerőmű építéséhez folyósított orosz kölcsön lehívását, egy hónappal a feltételezhetően orosz radioaktív szennyezés feltűnte után Európa fölött?
Szurkoljunk, hogy a magyar kormány ne hátráljon ki több európai egyezményből. Rossz üzenete van annak, hogy nem kíván csatlakozni a határokon átnyúló korrupciós és csalási bűnesetek felgöngyölítésére létrehozott Európai Ügyészséghez. (Remélem, hogy a folyamatban levő európai korrupciós vizsgálatok Magyarországon mihamarabb pozitív eredménnyel zárulnak.) Ennél is szomorúbb, hogy a Fidesz nem támogatja a családon belüli erőszakról szóló Isztambuli Egyezményt, mert az úgymond szembemegy a hagyományos családmodellel. Az erőszak minden formája ellen intézményesen is fel kell lépni!
Hátha van még visszaút. Tamás Gáspár Miklós zseniális megállapítása szerint Magyarországon nem kormányváltó, hanem ellenzékváltó hangulat van. Bárha a Fidesznek sikerülne leváltani az ellenzéket.
És szurkoljunk, hogy voksoláskor a magyar embereknek ne Európa és a Fidesz között kelljen választaniuk.