Vélemény

Valószínűleg nem és vagyok az egyetlen aki, aki értetlenül áll az előtt, ami korábban Nyugat-Európában történt, és ma már Amerikában is zajlik. Hogyan lehetséges, hogy az európai nemzetállamokba évtizedek óta gyakorlatilag válogatás nélkül befogadott bevándorlók, ahelyett, hogy azt a hálát és ragaszkodást éreznék befogadó államaik iránt, melyet a magyar ötvenhat emigránsai, de a mi – 89 után Nyugatra kivándorolt román és magyar honfitársaink is – éreztek és éreznek befogadóik iránt, kifejezett ingerültséggel sőt gyűlölettel telt agresszivitással nyugtázzák a jótéteményt. Mely mellesleg jóval tetemesebb, mint amiben az előbbieknek részük lehetett.

Öt éve annak, hogy Angela Merkel, német kancellár elmondott egy nagyon fontos mondatot: meg tudjuk csinálni. Ez a három szó akkor rendkívüli jelentőséggel bírt. A humanizmus, az európai értékek és hagyományok győzelme volt a bezárkózás, nemzeti kizárólagosság, xenofóbia, gyűlölködés fölött. Ez a három szó azt jelentette, hogy Németország megnyitja határait a menekültek előtt és ezzel véget vet annak a káosznak, ami határainál, illetve Közép-Európa más országaiban kialakult.

Augusztus 28.-a Márton Áron püspök születésnapja, 1896-ban ezen a napon látta meg a napvilágot Erdély felejthetetlen püspöke. Immár több esztendeje a csíkszentdomokosi Márton Áron múzeum ennek a napnak a környékén megemlékezést és konferenciát szervez, pénteken délelőtt pedig éppen a születésnapon sikerült megtartani a kilencediket.

Ha minden igaz, akkor egy hónap múlva lesznek a helyhatósági választások. A feltételes mód használatát az indokolja, hogy a járvány ismét erőre kapott Romániában és az egészségügyi szervek figyelmeztetnek az iskolakezdés és a választások jelentette kockázatra. Ludovic Orban a minap jelentette be, hogy tárcaközi rendelettel fogják szabályozni, milyen egészségügyi előírásokat kell betartaniuk a jelölteknek, támogatóiknak és a választópolgároknak.

Eugen Ionesco írta ezt a végrendeletében. Mert szerinte ahhoz, hogy a jóban higgyünk, hinnünk kell a rosszban is. Hiába, ilyen a világ. Két pólusa van.

Olvasom az országos hírügynökség magyar hírfolyamában, hogy egy medve a múlt hét végén kétszer is meglátogatta Csíkszeredában a Márton Áron Kollégiumot. A napi taposómalomban a hírt fordító kolléga figyelmét elkerülte az az apróság, hogy a kollégium szó elsődleges jelentése a magyar nyelvben ’Diákotthon egyetemi, főiskolai hallgatók vagy középiskolai tanulók számára’, másodlagos jelentése pedig ’Rendszerint alsó-, közép- és felsőfokú tagozatot magában egyesítő és az újabb korban némely helyen tanítóképzővel kiegészített református bentlakásos tanintézet’.

A baloldal soha nem tudott a kisebbségi kérdéssel zöldágra vergődni. A munkásosztálynak a tőkésuralom megdöntéséért folyó harca csak akkor mutatkozott valóban esélyesnek, ha a világ proletárjainak valamely – az Internacionálé szövegében is szereplő az egész világra kiterjedő – összefogása létrejöhet.

Kedves hallgatóim, a múlt héten úgy fejeztem be a szólásszabadság alapelveiről szóló néhány gondolatot, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének a polgári és politikai jogokról szóló, 1966-os egyezménye ilyen tömören fogalmaz: „nézetei miatt senki nem itélhető el.”