A karácsony a béke, a békesség, a megbékélés ünnepe. Közimert hogy mindkét világháborúban számos esetben fordult elő, hogy az egy nappal korábban egymást még ész nélkül öldöklő katonák egy üveg pezsgővel a kezükben át-átlátogattak a szemközti lövészárokba és felköszöntötték egymást.
E pillanatban kisebb helyi csetepatéktól eltekintve tényleg hallgatnak a fegyverek. Még ha veszedelmes dolog is előbújni karácsonyfás családi védműveinkből, melyek ezúttal a pusztán a vírus találataitól óvnak bennünket, de ezek egy életkor után éppoly halálossá válhatnak, mint a golyószóró lövedékei.
Ha a járványtól eltekintünk, tényleg béke van.
Legalábbis látszólag. Azt már csak kevesen tudják, hogy a nyilvánosság hátterében lankadatlanul folyik a fegyverkezés. Az elmúlt esztendőkben Kína egész drón-hadseregeket vetett piacra. A drónokat, azaz a felfegyverzett minihelikoptereket, sőt önjáró repülőgépeket – mint minden háborús szörnyűséget az utóbbi száz esztendőben – az Amerikai Egyesült Államok találta fel. De mert ez a fegyvernem a rakétatechnológiai ellenőrző rendszer (az úgynevezett INF) tilalmaiba ütközött, az amerikaiak túl kockázatosnak tartották volna piacra dobni új fegyvereiket, hiszen azt az oroszok is megtehették volna. Mivel Kína nem volt tagja az 1987-ben megkötött egyezménynek, őt nem kötötte semmi. 2011 és 2019 közt a számítások szerint világ 11 antidemokratikus államát látta el felfegyverzett drónokkal.
A legtöbb utóbbiakkal végrehajtott fegyveres támadást ennek ellenére mégiscsak az ő maga hajtotta végre. Több ezret is. Főként olyan nem-állami szervezetek ellen, mint az Al Qaida. A leghíresebb az Irán ellen végrehajtott dróntámadás, melyben Irán legfontosabb katonai vezetőjét Quasem Sulejmani vezértábornagyot végezték ki. De a hivatalos argumentáció szerint ez esetben sem mint iráni államférfit, hanem mint egy terrorista szervezet vezetőjét, akinek számos civil esett áldozatul.
Törökország is vetett be drónokat, ráadásul saját népessége a Kurd Szocialista Munkáspárt harcosainak bázisai ellen. Nigéria, a Boko-Haram terrorszervezet, Irak a szintén a területén szerveződő Iszlám Állam ellen vetett be drónokat. Szaudi-Arábia és az Egyesült Arab Emirátusok Líbia és Jemen irán-párti terroristáit vadászta le. Sőt, legutóbb szintén a törökök vetettek be a karabachi konfliktusban – nagyon hatékony – drónokat. Azerbajdzsáni szövetségeseik oldalán…
2011-ben még csak az Egyesült Államok, Anglia és Izrael rendelkezett e veszedelmes „játékszerekkel.” Időközben Kína 11 „főként antidemokratikus” államot fegyverzett fel velük. Ráadásul olyan drónokat forgalmazott, melyek fegyverzetét a vásárlók saját – jóval veszedelmesebb – fegyvereikkel helyettesíthetik. Kína ugyanis továbbra is fittyet hányhat a vonatokozó nemzetközi szerződéseknek. Az utóbbiban, melyet Amerika és a Szovjetunió kötött meg, eredetileg benne foglaltatott, hogy a drónok jogellenes megfigyelőmissziókban és saját állampolgáraik ellen nem használhatók. Ezek a megkötések azonban Kínát és vásárlóit „ma sem érintik”.
Újabban Amerika is szállít drónokat (Pl. Franciaországnak, Szaudi-Arábiának, Taiwannak, Indiának), azaz főként demokratikus államoknak (amennyiben persze Szaudi-Arábia is annak tekinthető.)
Hogy mit jelent ez az új fegyverfajta, mi sem illusztrálhatná beszédesebben, mint az a tény, hogy távvezérlésűek lévén, órákat, sőt napokat tölthetnek a megfigyelt vagy célkeresztbe vett objektumok légterében, s a feladat teljesítése után önállóan (és legtöbbször sértetlenül) visszatérhetnek bázisaikra.
Egy modern drón segítségével akár egy másik állam területéről is mindannyian levadászhatók vagyunk. Elvben akár saját lakásunk ablaka mögül is meggyilkolhatnak bármelyikünket, ha valakinek erre támadhat kedve. Már pedig valakinek – ilyen vagy olyan okból – előbb-utóbb mindig támad… (Lásd a törököket!)
Nem szeretnék ünneprontó lenni. Egy féléven belül a vírustól minden bizonnyal megszabadulhatunk. A drónoktól sajnos aligha. Hozzákell szoknunk a veszélyhez, s maradunk a jézusi figyelmeztetéssel, sőt tanulsággal: ki kardot ránt, kard által vész el.
Mindig így volt. Ezután is így lesz. Jó volna végre valóban megfontolni. Egyebek mellett ezt is…
Legalább Karácsony táján.