Vélemény

Bizonyára a kedves hallgatónak is volt már szüksége villany-, víz-, gázszerelőre, így tudja, hogy nem is olyan könnyű mesterembert találni. Jó mesterembert ennél is nehezebb, megbízhatót lassan-lassan már lehetetlen próbálkozás. Olvasom, hogy a duális oktatásban fele annyian részesülnek ma, mint 1993-ban. Romániában a fiatalok szinte mindegyike elméleti oktatásnak a részese. Kis híján azt írtam: szenvedője. Az inasképzést, a szakmák, mesterségek tanítását évek óta megszüntették.

Mit hozott egy évszázadnyi kisebbségi lét? Többek között ezt a kérdést vetettük fel minap dél-tiroli német barátainkkal. Gyors számvetést készítettünk, s egyetértettünk abban, hogy az első világháború vége a dél-tiroli osztrákok és az erdélyi magyarok számára is az ország elvesztését jelentette, többségiből ekkor lettek ők is és ekkor lettünk mi is kisebbségivé.

„Az ember végül homokos/ Szomorú vizes síkra ér/ Szétnéz merengve és okos / Fejével biccent, nem remél. // Én is így próbálok csalás / Nélkül szétnézni könnyedén / Ezüstös fejszesuhanás játszik a nyárfa levelén. // A semmi ágán ül szívem / Kis teste hangtalan vacog, / Köréje gyűlnek szelíden / S nézik, nézik a csillagok.”

Nemrég a HVG internetes kiadása egy rajzot mutatott be. Csalóka ez a rajz. Van, aki egy fiatal nőt lát rajta, de van, akinek a szeme előtt egy idős asszony profilja rajzolódik ki. Itt csupán egy érdekes kísérletről van szó, melyet két ausztrál pszichológusprofesszor csaknem 400 önkéntes bevonásával végzett. Arra a következtetésre jutottak, hogy életkorunk függvénye, mit látunk meg első pillantásra. A legfiatalabbak az ifjú női fejet, a legidősebbek pedig az öregasszonyt ismerik fel rögtön.

Tegnap Csíkszeredában megkezdődött és vasárnapig tart a hetedik könyvvásár, amelynek eddigi útja nem volt rázkodásmentes, hiszen a járványveszély miatt vagy az időpontját kellett tavaszról őszre áthelyezni, vagy az író-olvasó találkozók sorát leszűkíteni, a néző- és vásárlóközönég számát korlátozni. Most azonban a rendezvény az eredeti elképzelések szerint halad, ahogyan elsősorban a csíkszeredai Bookart és Gutenberg kiadók kigondolták.

Miközben a kiadók és az irodalmi lapok épphogy vegetálnak, szinte észrevétlenül szárba szökkent egy új, ingyenes és könnyen hozzáférhető fóruma az irodalmi műveknek, ez pedig a közösségi média tere. Ezeknek az oldalaknak a könyvekkel és a folyóiratokkal szemben van néhány vitathatatlan előnyük.

A napokban végignéztem a hetvenes években népszerű angol vígjáték-sorozat, a Monty Pyton (Gyalog galopp) YouTube-on fellelhető epizódjait. Az abszurd bolondozás és a klasszikus brit humor finom elegye volt ez a műsor, amely kíméletlenül célba vette az angol társadalom visszásságait, többek között a mindent elborító bürokráciát és formalitást, illetve a mögötte meghúzódó korrupciót.

Pápának lenni nehéz feladat, ezt maga Joseph Ratzinger, a múlt héten elhunyt XVI. Benedek maga is megtapasztalta. Mint ahogy ezekkel a nehézségékkel kénytelen szembesülni a mai katolikus egyházfő, Ferenc is.

Létezik azonban egy olyan téma, amelyhez a nyelvművelők jóval ritkábban és meglehetősen eredménytelenül szólnak hozzá. Ez pedig nem más, mint a túlbeszélés, az egyszerűnek a túlbonyolítása, akár politikusok és más közéleti szereplők, akár hivatásos médiamunkások részéről.

A forráshoz csak az árral szemben lehet eljutni – írta André Gide. Ezt megszívlelve indult el március 4-én a Duna torkolatától fel a Szent György ágon Varga Richard. Úticélja Európa második leghosszabb folyójának a forrása, a Fekete tengertől 2850 kilométerre fekvő  feketeerdei Donaueschingen. Úgy tervezte, hogy a nagy utat, amelyet ebben az irányban csak kevesen jártak be, 3-4 hónap alatt megteszi.