NOSZTALGIÁZUNK, NOSZTALGIÁZUNK…

Nosztalgiázunk, nosztalgiázunk … és a temetők üresek – mondaná egy volt kolléganőm, Román Győző új könyvét lapozgatva. A verskötet címe: Az öregség ifjúsága. Nagyon szép. Ez után már csak a gyermekkor következik, újra… De van egy vers, amelynek a címe jobban illene e verskötet élére. Így hangzik: Önálarckép. Ez lenne az öregember arca. És ha tovább megyünk: a mentalitása. Álarc mögül vélekedik a tata – és bölcsködik, ha van kinek…

(tovább…) Continue Reading

Fifik vagyunk?

Fifik vagyunk? ? azt kérdezzük Gergely Tamás Stockholmban élő magyar író új könyvét olvasva. A könyv címe: FIFI. Egy illatcsepp története. Hát erről van szó! A mai ember bárminek elképzeli magát ? de hogy illatcsepp lenne, az eszébe sem jut. Pedig ez kellene, hogy eszébe jusson! Fifi a vörös áfonya illatcseppje. A természetre és a természetességre ? annak szépségére figyelmeztet. (tovább…)

Continue Reading

Ördög-e a román?

Legutóbb az európai parlamenti választásokon szerepelt egy helyi párt is, a POL. A neve magyarul: a Szabad Emberek Pártja. Marosvásárhelyen van bejegyezve – és nem kíván országos tömegpárttá válni – olyanná, mint a PSD vagy a Nemzeti Liberális Párt, hogy mást most ne említsünk… Vegyes pártnak nevezi magát – vagyis a helybeli románok és magyarok, valamint a többi nemzetiség pártjának. – Ilyen sem volt még! Legalábbis nem tudok róla…

Continue Reading

Mire nem képes?

Az Osonó közleményében olvastam: ?Az Osonó Színházműhely a Sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskolával közösen augusztus 7 és 11 között szervezte meg…

Continue Reading

Olvasás közben…

Az Élet-kalangyákat olvasgatom – Székely Ferenc könyvét. Tizenegy interjút tartalmaz – mélyinterjúkat. Idős költőket, szobrászokat, néprajzkutatókat – az erdélyi magyarság létének feltérképezőit, megőrzőit mutatja be. Azokat, akiknek köszönhetően a jövőben is tudni fognak rólunk – még akkor is, amikor már kivesztünk, illetve a többség jóízűen bekebelezett bennünket.

Continue Reading

Sekély vízben, pocsolyában

Sekély vízben úszunk, pocsolyában evezünk ? ez volt a benyomásom Klaus Johannis román államfő székelyföldi látogatása kapcsán. A magyar politikai vezetők ? néppártiak, polgári pártiak, RMDSZ-esek ? szóvá tettek mindent, amiről már húsz éve beszélünk, de semmi esély sincs arra, hogy a többség részéről valaki is meghallgatná. Nyugodtan mondhatjuk a magunkét, mert nem történik semmi. Veszélytelen szónoklás. (tovább…)

Continue Reading

Folytatódik a nagyhét

Templomrobbantások, sírgyalázások, külföldiek legyilkolása – újabban ezzel tölti az idejét az emberiség. Most, legutóbb Srí Lankában volt a nagy merénylet. Colombóban, a Szent Sebestyén templomban robbantottak bombát az iszlamisták. De a szigeten lévő más katolikus templomokban, sőt az idegenek lakta szállodákban is robbantottak. És mindez húsvét vasárnapján történt – a Feltámadás ünnepén. A halálos áldozatok száma eleinte 290 volt, aztán 321-re emelkedett. Mert utóbb többen is meghaltak az 500 sebesült közül.

(tovább…) Continue Reading

Nagyhét

Az idén sikeresen indult a nagyhét – válogatott tragédiákkal. Felgyúlt a Notre Dame. Buzău megyében, Bâlhaci mellett, a vasúti átjárónál összeütközött egy kisbusz a gyorsvonattal. Ott helyben meghaltak hárman, a többiek megsebesültek, s közülük egyik a kórházban lelte halálát. A gyorsvonat 300—400 méteren át taszította maga előtt a kisbuszt… Jeruzsálemben – a Szentföldön – pedig leégett egy mecset. Tehát vallásra való tekintet nélkül pusztulnak a templomok és az emberek. S mindez a nagyhét első napján történik. Figyelmeztetés – nemde? Szálljunk magunkba. Majd pedig szülessünk újra, mint ahogyan a Megváltó tette a nagyhét végén.

(tovább…) Continue Reading

Számíthatunk a medvére

Az év első öt hónapjában 6 százalékkal csökkent a külföldi turisták száma Romániában. Tavaly még 920 ezren jöttek látogatóba szép hazánkba. Az idén pedig 60 ezerrel kevesebben. Ami azt jelenti, hogy máris sok eurótól estünk el. És még mennyi eurótól esünk el év végéig! Hogy miért? Mert a külföldiek elégedetlenek a romániai utak minőségével – azok ugyanis teli vannak gödörrel. Rossz a kiszolgálás. Hitványok a szolgáltatások. Hát ezeket mi magunk sem szeretjük – mégis ölbe tett kézzel várjuk, hogy valaki rendbe tegye azokat helyettünk. Erre mondják azt, hogy „Romániában élünk”.

Continue Reading