Templomrobbantások, sírgyalázások, külföldiek legyilkolása – újabban ezzel tölti az idejét az emberiség. Most, legutóbb Srí Lankában volt a nagy merénylet. Colombóban, a Szent Sebestyén templomban robbantottak bombát az iszlamisták. De a szigeten lévő más katolikus templomokban, sőt az idegenek lakta szállodákban is robbantottak. És mindez húsvét vasárnapján történt – a Feltámadás ünnepén. A halálos áldozatok száma eleinte 290 volt, aztán 321-re emelkedett. Mert utóbb többen is meghaltak az 500 sebesült közül.
Ha már az adatoknál tartunk, még csak annyit fűznék hozzá, hogy 2001 szeptember 11 óta – amikor az Amerikai Egyesült Államok által Afganisztánban nevelt terroristák New Yorkban ledöntötték a World Trade Centert – 18 év alatt szinte évente rázta meg a világot egy-egy nagy merénylet. Víg Emese összeállította azoknak a listáját. És manapság is háború dúl világszerte. A Közel-Keleten: Szíriában, Jemenben, Palesztinában; Afrikában pedig: Líbiában, Burkina Fasóban, Maliban, Nigerben, Nigériában, Kamerunban, Szudánban; de Európában is, Ukrajnában; Amerikában is: Venezuelában, Nicaraguában… És hol nem? Folytatódik a keresztút mindenütt.
Pedig jó lenne, ha a pápa szavára hallgatnánk – és észrevennénk, hogy az emberiség „a bizonytalanság és a pillanat kultúrájának sötétségében tévelyeg”. A pillanat kultúrájának a sötétsége – meg kellene jegyeznünk ezt! Mert ez a legtöbb merénylet – és a legtöbb tragédia! – forrása. Sok merénylő nem az anyagi haszonra vadászik, hanem gyógyszert keres. Lelki betegségben vagy megaláztatásban szenved, és attól akar megszabadulni. Ezért ugyancsak veszélyes.
Ferenc pápa mondta azt is, hogy „az embertelenség és a terrorista támadás sohasem igazolható”. Valóban így van. Nálunk is zajlik az élet. Legutóbb sírokat gyaláztak meg a zilahi református temetőben. 18 sírkövet döntöttek le, törtek össze. Ugyan miért? És kik tették? Románia, ugye, nincs teli migránsokkal. Nem lehet reájuk fogni. Közülünk – magyarok és románok közül – kerültek ki a sírgyalázók. Hát ez nem valami megnyugtató…
De van itt még – szép hazánkban – sok egyéb nyugtalanító is. Annak idején, például, a kommunista állam elrabolta a katolikus egyháztól a Batthyáneumot – azt a csodálatosan gazdag gyulafehérvári könyvtárat. De a decemberi fordulat után született kapitalista állam máig sem adta vissza. Pedig 1998-ban sürgősségi kormányrendeletet hoztak a Batthyáneum visszaadására, 2002-ben pedig törvény született e csodálatos könyvtár visszaadására. Eltelt azóta 16 év, és a könyvtár még mindig az állam tulajdonában van. Csak szemkiszúrásból hozzák a törvényeket Romániában? És a rabló – köszöni szépen – boldogan birtokolja az eltulajdonított javakat. Mert nem csak a Batthyáneum maradt azóta is állami kézben. Gondoljunk csak a premontrei szerzetesrend iskolájára Nagyváradon – az időközben Eminescuról elnevezett líceumra, hogy ne emlegessünk most másokat is …
Jó, hogy a szenvedés felemelő – állítja a hit -, de azt is állítja, hogy nem vég nélkül való. Elég volt már a nagyhétből! Jöhetne végre a Feltámadás.