Székedi Ferenc

Nem olyan régen Brassóba utaztam vonattal és azon morfondíroztam magamban, hogy a személyvonat éppen olyan sebességgel ? vagy éppen lassúsággal ? döcög, mint ezelőtt több mint száz évvel, hiszen valamikor, egy régi-régi újságban kezemben jártak a korabeli menetrendek és a Csíkszereda-Brassó közötti távot majdhogynem annyi idő alatt tette meg a gőzös, mint ma a villanymozdony. (tovább…)

Immár túl vagyunk a magyar szórvány napján, de nem hallottam, nem olvastam – meglehet, csupán a figyelmemet kerülte el – , hogy méltatták volna valahol azt az igen figyelemreméltó tudomány- és technikatörténeti sorozatot, amelyet becsületreméltó következetességgel az Erdélyi Múzeum Egyesület jelentet meg és amely már eljutott a nyolcadik füzetig. (tovább…)

A mai napon többen, többször és több helyen is elmondták, leírták, hogy immár törvénnyel is alátámasztva, Romániában november 13-án ünnepeljük a Magyar Nyelv Napját. Akár úgy is mondhatnám: péntek13 ezúttal roppant szerencsés csillagzat alatt köszöntött ránk és ennek megfelelően erdélyszerte írók, költők, szerkesztők, színészek, képzőművészek, könyvtárak, iskolák, szerkesztőségek fogtak össze, hogy a magyar nyelv szépségéről, gazdagságáról beszéljenek, illetve szokatlanabb formában, az írott és a vizuális nyelv közötti átmenetek példázatával, netán éppen flashmobokkal ? vagy ahogyan magyarul próbáljuk megnevezni, de nem akar meghonosodni ? villlámcsődületekkel próbálják bevonni a világhálóhoz szokott ifjú közönséget a rendezvényekbe.

(tovább…)

Kedves hallgatóim, amennyire lehetséges, kerülni szoktam az idegen szavakat, de mai jegyzetemet kénytelen vagyok egy olyan angol kifejezéssel kezdeni, amelynek egy az egyben nincsen magyar megfelelője. Establishment ? így hangzik ez a szó, de hiába érezzük ki belőle román áthallás vagy latin eredet nyomán a stabilitást, a megállapodottságot, valamiféle nyugalmat, mégsem ezeket jelenti. (tovább…)

Az igazság az, hogy én mostanig csak gyermekkorom meséskönyveiben láttam aranycipőt. A napokban azonban egy hasonló lábbeli olyan közel került hozzám, hogy nem győztem csodálni, pedig már tisztes korral rendelkezett, hiszen egy fél évszázad is elrepült fölötte. Igen, mert ezt az arany futballcipőt a magyar focilegenda , Albert Flórián kapta az 1962-es chilei világbajnokság után, mivel a csoportjában a legtöbb gólt szerezte és az egykori csatár személyes tárgyainak és sport trófeáinak erdélyi körútján, Kolozsvár és Sepsiszentgyörgy után, most Csíkszeredába is eljutott. (tovább…)

1956-ban, a Csíkszeredához tartozó Zsögödben nem volt túl sok rádió. Szüleim hálószobájában azonban ott kuporgott a maga titokzatos, zöldes varázsszemével egy Orion feliratú készülék, amely nem annyira a hosszú, mint a közép- és rövid hullámsávokkal behozta számunkra a világot. Soha nem felejtem, amint október 23-án Édesapám szinte rátapadt a hangszóróra, majd másnap, harmadnap, negyednap, főként esténként, bekopogtak hozzánk a szomszédok is, hogy hallgassák, a sok-sok szünetjel között mit mond a Szabad Kossuth Rádió, mi történik Magyarországon. (tovább…)

Székelyföldi napok. Értéket őrzünk és teremtünk. Ez a jelmondata annak az október nyolcadika és tizennyolcadika között zajló rendezvénysorozatnak, amely ezekben…

Magyarország rendszerváltás utáni első elnökének, a hét elején elhunyt Göncz Árpádnak a nevét nagyon sokszor leírták ezekben a napokban az erdélyi magyar sajtóban is, a bukaresti rádió hallgatói pedig éppen a tegnap követhették nyomon Ágoston Hugó bensőséges szavait arról a közéleti személyiségről, aki közvetlenségével, polgári, demokratikus elkötelezettségével mindvégig nem a hatalmat akaró, hanem a közember, egy emberséges társadalom szolgálatában álló politikus jelképévé vált.

(tovább…)

1991-ben az Egyesült Nemzetek Szervezete számára a nagy tömegben menekülők még nem jelentettek semmiféle problémát, nem úgy mint huszonnégy esztendő teltén, azaz napjainkban. Így nem csoda, hogy akkortájt a diplomatáknak bőven maradt idejük arra, hogy a négy évszak közül nyilvánvalóan őszre, éppen október elsejére kitalálják az Idősek Világnapját, amelyet azóta minden esztendőben világszerte megünnepelnek. Vagy talán nem is ez a helyes kifejezés, hiszen bizonyos életkort fölött az idő múlását nem nagyon szokták örömújjongásokkal fogadni, hanem a legjobb esetben megemlékeznek róla. (tovább…)

Láttam azt a szép fotót a facebookodon ? szólít meg románul az a kolléganő, aki Hargita megyéből tudósítja az egyik országos romániai hírügynökséget. És szinte azonnal hozzá csatlakoznak még ketten, a második román kolléganő szintén hírügynökségnek dolgozik, a harmadik pedig a közszolgálati tévének. Szóval nagyon szépek azok a piros bogyók ? állapítják meg immár együtt, mind a hárman – , nem mondanám meg, hogy mi a nevük románul? (tovább…)

Hogyha valaki a világhálón keres rá doktor Feszt György marosvásárhelyi egyetemi tanár nevére, meglepetéssel tapasztalja, hogy a hazai farmakológiai neves szakemberét ifjú Feszt György néven ismeri a Wikipédia, annak ellenére, hogy néhány nappal ezelőtt, éppen szeptember 15-én töltötte be a kilencvenedik évét. Zsigmond Barna Pál, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának a vezetője ezen a jubileumi napon szerette volna átadni a neves tudósnak Áder János köztársasági elnök kitüntetését, a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét, sajnos az elképzelés a kitüntetett betegsége miatt meghiúsult. (tovább…)

Több mint két héttel ezelőtt félretettem egy újságcikket, azzal a megjegyzéssel, hogy érdemes elgondolkodni rajta. Az írás, amelynek részletei több hazai és magyarországi lapban is megjelentek, a Málnáshoz tartozó Zalánpatakon négy házat is vásárolt Károly hercegről szólt, illetve a település sorsáról. Néhány esztendővel ezelőtt még csodatevőként fogadták a brit trónörököst, ez utóbbi szöveg viszont meglehetősen szokatlan hangnemben azt részletezi, hogy az évente mindössze kétszer idejáró angol arisztokrata gátolja Zalánpatak fejlődését. Mi áll a háttérben ? (tovább…)