Székedi Ferenc

Nem tudom járt-e a kezükben a kedves nézőknek Sántha Attila legújabb székely szótára, amelyet ezekben a napokban több helyen is bemutattak, de ha nem, akkor hadd csináljak egy kis kedvet hozzá, mert én már töviről-hegyire elolvastam, mivel a tegnap este Csíkszeredában, a Csíki Moziban a szerző, munkatársak és a kiadó jelenlétében a nagyközönségnek is beszéltem róla. A könyvnek öt jellegzetességét foglaltam össze. (tovább…)

?Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár Életében.? Annak a Shakespeare-nak a szavai, Szabó Lőrincz fordításában, aki 1616-ban hunyt el és az idén halálának négyszázadik évfordulójára emlékezett a világ. És azért kezdtem ezzel az idézettel mai jegyzetemet, mert egy kissé szerénytelenül át kell írnom ezeket a sorokat, méghozzá a következőképpen: ?Bábszínház az egész Csíkszereda. És bábszínész benne minden fiatal és idős: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár a Játékban.? (tovább…)

Hadd beszéljek ma délután egy kissé haza, azaz hadd legyen szó a médiáról, mert több erdélyi magyar napilap ünnepli ezekben a napokban megjelenésének fél évszázados évfordulóját. Ötven esztendővel ezelőtt, a megyésítéssel egyidőben, Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, Szatmárnémetiben, Nagyváradon és másutt több megyei napilapot is létrehozták ? természetesen a román helyi lapokkal egyetemben ? vagy átszerveztek olyan újságokat, amelyek addig tartományi célokat szolgáltak. (tovább…)

Shakespeare-t átírva, alig néhány óra, és egy hónapon át futball lesz az egész világ, még akkor is, ha ma este tíz órakor a francia-román találkozóval csupán az első, huszonnégy csapatot magába foglaló Európa bajnokság kezdődik. Úgy gondolom, a labdarúgás kedvelőit már a napok és hetek óta elérte az információözön az utolsó előkészületekről, az esélylatolgatásokról, a francia belügyminisztérium által foganatosított, mindeddig soha nem látott nagyságrendű biztonsági intézkedésekről, és sok minden egyébről, amelyek a kulisszák előtt vagy mögött történnek. (tovább…)

  Nem tudom, a bukaresti rádió magyar adásának hallgatói közül hányan jártak a bukovinai Ciocăneşti-en, de akinek nem volt erre…

A Korrupcióellenes Ügyészség körül fellángoló vita, a magyarországi választási kampány begyűrűzése Erdélybe, Románia új kormányának első napjai, az Egyesült Nemzetek Szervezetének menekültügyi vitái, a dél-koreai téli olimpia, ahol az észak-koreai szurkolók a nagy díszfelvonulások koreográfiáját ismételgetik ? egyszóval bőven akadna téma, amivel ezen a hétvégén szóval tartsam a hallgatóimat, (tovább…)

Azt hiszem, a kedves hallgatók most, pénteken, február 9-én délután, inkább a dél-koreai olimpia megnyitóját követik a különböző képernyőkön, semmint ezt a jegyzetet hallgatják, de sebaj. Az olimpiának, a télnek is vége lesz, jön a tavasz és különösképpen falvakon akkor majd rájönnek, – esetleg a világhálós visszakeresésből -, hogy nem mindennapi tétje van annak a témának, amelyről most beszélek. (tovább…)

Azt hiszem, nem tévedek, ha így fogalmazok: Csíkszereda már ma egy ostromlott városhoz hasonlít. Az utcákon hömpölyög a tömeg, az autós forgalom lebénult, az útkereszteződésekben olyan közlekedési dugók vannak, hogy negyedórákat kell várni és egyáltalán: a negyven ezer lakosú város nem egykönnyen bírkózik meg az ideérkezők százezres nagyságrendű áradatával, amely holnap éri el a csúcspontját. (tovább…)

Nem tudom, feltűnt-e a kedves hallgatóknak, hogy manapság mennyire elszaporodtak az akadémiák. Napjainkban nem csupán a tudományoknak, nemcsak a zenei, képzőművészeti vagy éppen katonai képzésnek, hanem a legtöbb művészeti ágnak és rengeteg sportágnak is meg van a maga külön akadémiája, így maga a fogalom is átértékelődött. (tovább…)

A mi Nagyszebenünkhöz képest a felvidéki, szlovákiai Kisszeben valóban kisváros, alig van több mint tízezer lakosa, amikor pedig Kosztka Mihály Tivadar 1853-ban megszületett, alig éltek ott kétezren. Édesapja, Dr. Kosztka László, a település különc szokásairól jól ismert, de megbecsült gyógyszerésze úgy gondolta, hogy fiára örökíti a mesterséget és jó ideig úgy tűnt: nem is tévedett. (tovább…)

?Olyan emberekről van szó, akik választott hivatásukat hittel végezték és végzik a mai napig. Akiknek életműve példaértékű. Mind a kilenc kitüntetett közvetlenül gyarapította Székelyföld szellemi és lelki gazdagságát. Talán hétköznapi munkájuk során, illetve a nehézségek közepette nem is érezték, milyen sokat tesznek, de közösségük, amelyet híven szolgáltak, felfigyelt kiemelkedő és példamutató tevékenységükre. (tovább…)

Mai világunkban nagyon szeretjük a kerek évfordulókat, gyakran úgy tűnik, mintha a társadalom és az egyén élete is csak ilyen évszámok között zajlana. Amiről azonban mai jegyzetemben beszélni szeretnék, az semmiképpen nem kerek. Ha a születési évet veszem, akkor százkilenc, ha a halál esztendejét, akkor negyvenegy, a két szám között viszont ott rejtőzik annak a Horváth István költőnek az egész élete, (tovább…)