A tegnap, városokban és községekben, a tévé és rádió csatornákon, a világhálón rengeteg, a legkülönbözőbb hangvételű beszédekkel találkozhattak a kedves hallgatók. Jómagam is igyekeztem minél többet megnézni, meghallgatni, vagy később elolvasni. Véleményem szerint azonban egy lényeges gondolat nem hangzott el a tegnap, amelyet Petőfi Sándor ilyen egyszerűen fogalmazott meg: világszabadság. 1848. március 15-e ugyanis nem csupán a magyar forradalom kitörésének a napja, hanem ebben a hónapban egész Európa fellázadt az elnyomás, az abszolutizmus ellen. A következő szemelvényeket a Magyar Hadtörténeti Intézetnek abban az 1996-ban megjelent, mintegy ötszáz oldalas, nagy formátumú könyvéből emelem ki, amely korabeli dokumentumok alapján végig követi az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc valamennyi napját és annak európai hátterét. Nos, 1848-as márciusában….
A bécsi egyetemi ifjúság kérvényt intéz a császárhoz. Követeli a sajtó-, a szólás-, a
tanulási- és tanítási szabadságot, a vallási egyenjogúságot, a bírói eljárás nyilvánosságát, a népképviseletet és a birodalmi gyűlés összehívását.
Berlinben a polgárság tömeggyűlésén feliratot intéz az uralkodóhoz és ebben követeli a katonaság eltávolítását a városból, a szabadságjogok megadását és a polgárőrség felállítását. IV. Frigyes Vilmos porosz király a sorozatos tüntetések nyomán bejelenti a cenzúra eltörlését és egyesített alkotmányozó gyűlést hív össze. Az engedményeket ünneplő tömeg és a katonaság között összeütközésekre kerül sor. A müncheni nép megrohanja és lerombolja a rendőrlaktanyát.
A párizsi belső kerületekben lázong a nép és a nemzetőrség átszervezését kéri.
Milánóban és Velencében forradalom tör ki, utcai harcokban csapnak össze a felkelők és a császári királyi csapatok.
Belgium több városában utcára vonulnak a forradalmárok és a kiváltságok eltörlését sürgetik.
A stockholmi polgárok szabadságot követelő tüntetését szétveri a katonaság.
Koppenhágában népgyűlés követeli új, dán szellemű kormány megalakulását.
Munkás tömeggyűlésekre kerül sor Londonban és Manchesterben, és az eseményeken részt vesznek az Ir szövetség képviselői is.
A nagyszabású athéni tüntetések nyomán lemond a görög kormány
Cseh küldöttség indul Prágából a tüntetéseken megfogalmazott követelésekkel, a prágai textilmunkások pedig gyűléseken követelik a munkanélküliség felszámolását.
Forradalom tör ki Krakkóban és Poznanban megalakul a lengyel nemzeti bizottság, amely megfogalmazza a rövid távon szorgalmazott átalakulások legfontosabb programpontjait.
Simion Bărnuţiu felhívást intéz az erdélyi románokhoz: követeljék negyedik nemzetként való elismertetésüket és román nemzeti gyűlés összehívását.
A szerb nemzeti gyűlés Újvidéken nemzeti létük elismerését kéri a feudális viszonyok felszámolásával egyetemben és ugyanakkor azt követelik, hogy belső ügyeiket anyanyelvükön intézhessék.
Zágrábban összeül a horvát nemzeti gyűlés és harminc pontos követelményrendszert dolgoz ki, amelyek között ott szerepel a nemzeti nyelv bevezetése is.
Itt most megállok: talán ennyi is elég annak felismerésére és elismerésére, hogy a 19. század közepén a forradalom nem szorult egyetlen ország határai köré. Mintahogyan az európai gondolat, a közös európai fejlődés eszméje ma is közös. Még akkor is, ha néha eltakarják a szavak.