Alig egy hónapja Franciaországot sokan, Portugáliát viszont jóval kevesebben látták az Európa-bajnokság döntőjében, dehát a futball alapigazsága megint beigazolódott: a labda kerek és aki hosszú távon jobban tudja kezelni a mérkőzéseket, azé lehet a siker. Hétfőtől kezdve tehát már nem focizunk esténként-éjszakánként, viszont lassan és megállíthatatlanul, a riói olimpiára terelődik a szó. Itt ugyanis augusztus hatodika és huszonkettedike között 306 aranyérmet osztanak ki, és értük ? valamint természetesen az ezüstért, a bronzért, az előkelő, pontokat érő helyezésekért ? több mint 10500 olimpikon méri össze erejét, ügyességét, tehetségét. A tegnap este Csíkszeredában, néhány órával a német-francia meccs előtt, már erről a világvetélkedőről esett szó, hiszen a főkonzulátus meghívására Hargita megye székhelyén járt és a nagyközönséggel találkozott a Magyar Olimpiai Akadémia küldöttsége. A Magyar Olimpiai Akadémia a világon hatodiknak, immár több mint százhúsz éve megalakult Magyar Olimpiai Bizottságnak az egyik sajátos intézménye, amely 1985 óta amolyan híd szerepet tölt be a sportolók és a sportbarátok, szurkolók között. Mint alapszabályzatában leszögezi, legfontosabb feladatának tartja a magyar és a nemzetközi olimpiai mozgalom céljainak támogatását, az olimpiai eszme terjesztése céljából ismeretterjesztő, tudományos és népszerűsítő tevékenység folytat, ápolja az olimpiai mozgalom hagyományait, segíti a vele kapcsolatos nevelő, oktató és kutató munkát. Az Akadémia tevékenysége nyomán Magyarországon már közel harminc iskola viseli magyar olimpikonok nevét, ugyanez az intézmény gondoskodik a földi létből már távozott neves sportolók emlékének és emlékhelyeinek a gondozásáról, olimpiai témájú könyveket-kiadványokat jelentet meg és évről-évre, hónapról-hónapra számos olyan körutat szervez, amelyben egykori neves sportolók számolnak be olimpiai élményeikről. A tegnap este Becze Zoltánnak, a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete sportszakosztálya vezetőjének a kérdéseire egykori olimpiai bajnokok tekintettek vissza sportpályafutásukra, többek között olyan izgalmas esztendőkben, mint az 1956-as magyar forradalom és a melbourni olimpiai éve, vagy az 1972-es müncheni olimpia, amelyet az izraeli sportolók ellen elkövetett merényletek írtak be fekete betűkkel a világ sportkrónikájába. A találkozón természetesen arról is sok szó esett, hogy Magyarország megpályázza a 2024-es olimpia rendezésének jogát és akadt olyan sportoló is, aki ugyancsak megfontolandónak tartja ezt a célt, mondván, hogy kis országok a versenyek után nem nagyon tudnak mit kezdeni a hátrahagyott infrastruktúrával, hiszen nemrég ugyanígy járt Görögország is, ahol már rozsdatemető az egykori vízes játékok színhelye. Nagy többségük azonban támogatja és nagy kihívásnak tekinti az ötkarikás játékok megrendezését, sőt mi több, azt is elmondották, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság döntése nyomán azok a sportágak, amelyeket földrajzi adottságok miatt nem lehet a rendező ország határain belül megtartani, átvihetők a szomszédba és ilyen tekintetben már tárgyalások folynak a szlovákokkal az úgynevezett vadevezős számokról. No dehát jövő őszig, amíg a döntés megszületik, még sok víz lefolyik nem csupán a Dunán, hanem a hegyi patakokon is. Egyelőre viszont marad nekünk a vasárnapi, párizsi focidöntő, amely alighanem a házigazdák fejére teszi majd fel a koronát. Utána pedig:viszlát Párizs, köszöntünk Rió!