Székedi Ferenc

Az atombomba létrehozásáról, a Hiroshimát és Nagaszakit ért, második világháborút lezáró bombázásokról, az emberi és anyagi veszteségekről, a hosszú ideig tartó sugárártalmakról sok-sok dokumentumfilm született az évek-évtizedek folyamán. Az Oppenheimer azonban nem ilyen jellegű alkotás, hanem művészfilm, vagy ahogyan manapság skatulyázzák: dráma.

Időközben a magyarul is egyre jobban megtanuló Jan, akit jómagam Jobbágytelkén ismertem meg, nyugdíjba vonult és a vírusjárvány hullámai között eszébe jutott a kézirat, amelynek szövegét el kezdte begépelni a Mac Book-jába, majd e-mail-en átküldte nekem, azzal a megjegyzéssel, hogy nézzem át, mert úgy gondolja, hogy nagyon érdekes.

Hogy Gyergyóremetén, ebben a hatezres lélekszámú nagyközségben, a napokban leszállt az első, harminc személyes repülőgép, az egyáltalán nem véletlen. Nem Madéfalván, nem a Homoródfürdőhöz közeli Cekenden létesült az első Hargita megyei repülőtér, ahogyan néhány évvel ezelőtt a politikusok ezt oly lelkesen emlegették, hanem éppen itt és ennek meg vannak a maga jóval általánosabb előzményei.

A napokban a román miniszterelnök arról beszélt, hogy a Hidroelectrica részvényeinek a bevezetése a bukaresti értéktőzsdére megintcsak történelmi tett. Lehet, hogy gazdaságtörténeti, lehet, hogy vállalkozástörténeti, lehet, hogy energiatörténeti –hümmögtem magamban és elgondoltam, hogy mi, a közemberek, a legjobb esetben mit  is tudunk a Hidroelectricáról.

Amikor a romániai egészégügyi ellátási rendszer az ott dolgozók bármiféle áldozatos munkája ellenére recseg-ropog a koronavírus új hullámának a csapásai alatt, ugyancsak értékelendő, hogy a szegedi és a debreceni kórházak ötven súlyos beteget vesznek át, elsősorban a határszélről.

Ilyenkor ősszel, betakarításkor, a közösségi oldalakon jól megfigyelhető, hogy kisebb-nagyobb csoportokban egyre többen hirdetik eladásra, cserére saját mezőgazdasági termékeiket, még akkor is, ha árak nem nagyon kisérik ezeket a jelentkezéseket, hiszen a pénzügyőrök is ráfigyeltek az adóelkerülési lehetőségekre.

Hogyha mondjuk valaki a múlt század hatvanas éveinek a slágereit hallgatja újra, akkor régi zenét hallgat. Hogyha viszont egybeírva kezeljük a szót, akkor a régizene műfajt jelent: a reneszánsz utáni korszakváltó évekből és a  korabarokkból származó zenét, amelyet korabeli hangszereken játszanak.

Periféria. Adott szempontok alapján leggyakrabban a külvárosokra szokták használni ezt a fogalmat. De tágabb összefüggésekben a társadalom perifériáján tengődnek azok a  hátrányos helyzetű emberek is, akik különböző okokból nem tudnak beilleszkedni az általánosan elfogadott életviteli szabályokba.

Húsz éve nyitotta meg kapuit a Sapientia, az Erdélyi Magyar Tudomány Egyetem, a hét végén több rendezvénnyel is köszöntik Csíkszeredában az évfordulót.
Dióhéjban emlékeztetem a rádióhallgatókat, hogyan is indult, hogyan is működik a Sapientia.

Azt hiszem, már egyre kevesebben vagyunk, de én még mindig nem tudok kigyógyulni abból az újságírói szokásomból, hogy bármiféle magyarázatok, kommentárok, visszhangok helyett próbáljam megkeresni az elsődleges forrást, és így tettem a legutóbbi, marosszentgyörgyi RMDSZ kongresszus alapdokumentumával is, a Szívügyünk a család, nem túlságosan eredeti című cselekvési tervvel.

A szinte kizárólag magyar nyelvű közegben felnövő székelyföldi gyermekek román nyelvtanítása, -tanulása ezért továbbra is kimondottan fogas kérdés, sőt mi több, a szakemberek már le is mondottak a kétnyelvűség, a bilingvizmus fogalmának a használatáról, és inkább a diglosszia kifejezést emlegetik.

Gyergyószárhegyen tanácskozik ezekben a napokban a MÚRE, azaz teljes nevén a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete, és holnap ünnepi beszédekkel, díjkiosztásokkal megemlékezik arról is, hogy a szervezet harmincegy évvel ezelőtt alakult meg.