Miközben a papír-, avagy nyomtatott-, avagy a printmédia példányszámai rohamosan csökkenek és mifelénk is csak néhány újság, folyóirat tud megkapaszkodni, ugyanez nem mondható el a rádiókról. Persze ez esetben nem olvasottságról, hanem hallgatottságról van szó, amelyet kisebb-nagyobb rendszereséggel mérnek is.
A hazai rádiózás tekintetében a romániai rendszerváltás után több jelentős fordulat is bekövetkezett. Egyrészt helyreállították több területi stúdió működését és meghosszabbították, helyenként egész naposra a műsorszórásukat, másrészt pedig lehetővé tették, hogy addig mifelénk ismeretlen kereskedelmi rádiók is kapjanak sugárzási jogot.
Ez utóbbiak célja a sajátos, zenében ugyancsak gazdag és változatos műsorrácsok valamint rövid híradások és csevegő műsorok révén, a reklámbevételek nyomán létrejövő profitképzés, tehát általában kereskedelmi társasági modellek alapján működnek. Az előbbiekre viszont más feladatok hárulnak, amelyeket rendszerint a „közszolgálatiság” címszó alatt szokták összegyűjteni.
Persze, mint említettem, a két típusú rádiózás abban is különbözik, hogy milyen jellegű pénzügyi források állnak a háttérben. A közszolgálatiságot a lakosság befizette rádióadók, vagy közvetlen országos költségvetési források biztosítják. Minthogy a rádióadások még napjainkban is a közvélemény legfontosabb alakítói, a demokratikus berendezkedésű országokban egyáltalán nem mindegy, hogy milyen szempontok alapján készülnek a közszolgálati műsorok, ezeket kisajátíthatja-e vagy sem éppen egy hatalmon levő politikai párt, vagy más politikai erők és a civil társadalom intézményei, személyiségei is arányosan képviseltethetik magukat. Ilyen tekintetben fontos törvényi szabályozók és intézmények működnek a háttérben, amelyek arra is vigyáznak, hogy a piacgazdaság körülményei között senki ne juthasson média-monopóliumhoz, megőrizve a szólás- és véleményszabadság sokszínűségét.
Romániában nagyon sokan hajlanak arra a nézetre, hogy az utóbbi évtizedekben a fennállásának 95. évfordulóját ünneplő romániai rádiótársaságnak sikerült leginkább megőrizni a párttatlanságát, a tárgyilagosságát és ennek eredményeként a hitelességét. Már pedig a mai médiavilágban, amikor a világhálón keresztül is, mindenféle forrásból özönlenek az információk, a hitelesség marad a kulcsszó. Ez pedig sokféle elven alapszik. Nem mindegy, hogy a nagy médiakavargásban, amelyre még rátesznek jónéhány lapáttal a közösségi oldalak egyéni tartalomgyártói is, milyen szempontok alapján válogatják ki a híreket, a torzítások elkerülése végett milyen elsődleges forrásokra alapoznak, hogyan ellenőrzik ezeket a forrásokat, és hogyan találják meg a kellő arányokat például egy-egy híradó szerkezetében. A romániai rádiótársaság szerkesztői ilyen tekintben is példásan teljesítenek, soha nem fújják fel országos jelentőségűre a mindennapi élet apró töredékeit, mint ahogyan az életünket valóban befolyásoló hazai vagy világjelenségek megkapják a maguk fontosságát és időszerűségét.
Médiakörökben gyakran szokták mondogatni, hogy legyen akár klasszikus rádiókészüléken, akár autóban, akár valamilyen hordozható eszközön, manapság a háttér-rádiózás, vagy az időszakonkénti belehallgatás a jellemző.
Nos, a bukaresti közszolgálati rádió, a maga különböző csatornáival, a világhálón és a közösségi oldalakon való jelenlétével ilyen hallgatói gyakorlat mellett is megőrzi a hitelességét.