Székedi Ferenc

Úgy gondolom, kedves hallgatóink közül sokan nézték meg akár a televíziós híradásokban, akár a világhálón a dnyeperi gátszakadás és az utána kialakuló árvíz  képeit.

Végre! – sóhajtottam fel, amikor meghallottam, hogy holnap, szombaton, Kovászna és Hargita megye Olt-menti települései közös folyótakarításra készülnek a Háromszéki Közösségi Alapítvány irányításával, amely így kapcsolódik be a Tiszta vizek elnevezésű országos mozgalomba.

Figyeljünk az immár hetvenéves Markó Béla gondolataira azokban az időkben, amikor egyre inkább mások akarják megmondani nekünk, hogy merre az arra.

A három téma mellett azonban én a negyediket választottam, ezekben a napokban ugyanis a székelyek csillagösvényéről meglehetősen gyakran beszélő Székelyudvarhelyen végleg eltüntették a felépült, rombadőlt és soha nem működő csillagvizsgálót.

Külön magyarázat kellenne arra, hogy hány tanügyi szakszervezet működik az országban, hogy a demokrácia jegyében kihez és mihez csatlakoznak az iskolák, egyáltalán létezik-e sok-sok intézményben helyi szakszervezet, milyen az, amikor online szavazással döntenek a sztrájkról, amely lehet karszalagos japán, lehet figyelmeztető, lehet részleges és lehet általános.

Amikor az állam- és egyházalapító királyra emlékszünk, talán jó lenne néhány olyan tudományos konferenciát is szervezni, amelyen néprajzosok, egyháztudósok, történészek, társadalomkutatók és mások felmérik először kisebb majd nagyobb térségekben, hogy hány falu, utca, templom, hány egyesület, csoport és ki tudja még milyen alakzat viseli a Szent István nevét.

A romániai rendszerváltás után meglehetősen gyorsan átalakult a hazai magyar irodalmi és művelődési folyóiratok rendszere. A régiek közül volt, amelyik megőrizte a nevét és tartalmilag alakult át, rövidebb távon új folyóiratok jelentek meg, hogy majd jónéhányan, hosszabb távon, el is tűnjenek.

Borbély György, a 35 éves tordai latin-magyar tanár, 1895-ben úgy döntött, hogy kerékpárra pattan és társával, a szász Scherscher Dániellel együtt elkerekezik Konstantinápolyba. Útleírása Kerékpáron keletre címmel ugyanebben az évben jelent meg az Aranyosvidék című lap külön lenyomatában.

Közel hatvan esztendővel ezelőtt, 1966-ban, a nemrég felépült csíkszeredai Művelődési Ház színpad fölötti homlokzatának a díszítésére képzelt el valamilyen művészi alkotást Salló István, az akkori igazgató.

Hogyha én színházi rendező lennék, akkor úgy fogalmazhatnék, hogy az utóbbi időben az RMDSZ-kongresszusok mindig egy prológus és egy epilógus között zajlanak.