Amint látom, hallom, olvasom, az idei Tusványoson az autonómiát a háttérbe söpörték. Most az Olt és a környező hegyek is a béke hangját zengik, de megtörténhet, hogy holnap már megérkezik a következő jelszó, amelyre legalább háromnegyedében ráharap a magyarországi média, és megválogatva, felerősítve visszasugározza ide mindazt, ami ugyanitt hangzott el, de alighanem képtelenek voltunk megérteni, vagy úgy érteni, ahogyan kell.
Dehát az autonómia létezik és mindenekelőtt nem szólamokban, hanem kisebb-nagyobb településeknek az életében, és voltaképpen annyit jelent, hogy saját közösségük érdekében a helyi vezetők, az ott lakók megtanultak élni az ország és a nyitott világ pénzügyi-gazdasági lehetőségeivel, és jelentős lépéseket tesznek a huszonegyedik századdal való ritmustartás útján.
Hogy Gyergyóremetén, ebben a hatezres lélekszámú nagyközségben, a napokban leszállt az első, harminc személyes repülőgép, az egyáltalán nem véletlen. Nem Madéfalván, nem a Homoródfürdőhöz közeli Cekenden létesült az első Hargita megyei repülőtér, ahogyan néhány évvel ezelőtt a politikusok ezt oly lelkesen emlegették, hanem éppen itt és ennek meg vannak a maga jóval általánosabb előzményei.
Aki ugyanis a Maros-hídon át belép a nem főút mentén fekvő Gyergyóremetére, már rögtön azt érzi, mintha más földrészre érkezett volna. Más szakaszoktól eltérően a folyó itt egyáltalán nem szemetes, hanem rendszeresen felügyelik és tisztítják. Ha pedig a szinte teljes mértékben leaszfaltozott utcákon sétál, rögtön észreveszi, hogy a házak rendbetéve, felújítva, még az olyan nagyobb épületek is, amelyet a néhány, egykor idetelepedett fakereskedő örmény tulajdonos hagyott maga után. És a községképből semmi nem lóg ki: az új épületek összhangban vannak a hagyományokkal és a hagyományos építőanyagokkal, a köztéri szobrok, legyenek akár történelmi vagy vallási jellegűek, távol állnak a giccstől. Ha pedig figyelmesebben szemlélődik és érdeklődése nyomán bepillanthat a háttérbe, akkor rájön arra, hogy itt semmit nem a látszat, hanem mindent a hosszú távú működőképesség jegyében terveztek.
A művelődési otthont úgy újították fel, hogy a legbonyolultabb díszleteikkel és világítástechnikai berendezéseikkel a nagy színházak is bármikor igénybe vehetik A közösségi ház olyan korszerű konyhával rendelkezik, amely ellátja nem csupán a bölcsődei és óvodai csoportokat, hanem az időseket is. Az egészség-házban állandó az orvosi és gyógyszertári szolgálat, mellettük pedig mindig készen állnak a tűzoltók. A polgármesteri hivatal néhány terme rendszeres kiállítások, könyvbemutatók és más rendezvények színhelye, nem is akármilyen közönséggel. A községben van piac, van benzinkút, vannak jól működő vállalkozások, és mindez nem máról-holnapra, hanem szakemberek alaposan előkészített fejlesztési terveinek megfelelően valósult meg. A megyei és országos vagy éppen a nemzetközi szakmai tudás igénybevétele, összehangolása pedig azt jelenti, hogy nincsenek rögtönzések, máról-holnapra összetákolt megoldások, hanem mindig előre látnak és hosszútávúan gondolkodnak.
Biztos vagyok abban, hogy ez a repülőtér működni és fejlődni fog. Mint ahogyan Horvátországtól kezdve Európa több országában látni ilyen kis közlekedési csomópontokat, ugyanúgy ez az alaposan felmért mai és jövőbeli igény majd mindennapossá teszi a járatokat, különösebb hozsannázás és nagy nemzetideológiai-megmaradási szövegek nélkül.
Olyan megszokott lesz, mint ahogyan mondjuk kezünkbe veszünk egy mobiltelefont, vagy beülünk az autó volánja mögé, hogy GPS útvonalak nyomán szétnézzünk az országban.
Vagy, hogy nem sokára repülővel járjunk egyik romániai nagyvárosból a másikba. Változik a világ és vele változunk mi magunk is.