Az 1944-ben Kolozsváron született és 2006-ban Csíkszeredában elhunyt Mérey András grafikus a képzőművészeti főiskola elvégzése után 1969-ben érkezett Hargita megye székhelyére. Rajztanárként kezdett dolgozni, de csakhamar felfigyeltek szerte ágazó grafikai mukásságára olyan műfajokban, amelyek addig nem honosodtak meg a Székelyföldön.
1970-1976 között, saját kezdeményezésére, saját zenei válogatása alapján mintegy félszáznyi tempera alapú hanglemezborítólapot készített. Ő tervezte meg a csíkszeredai Régizene Fesztivál arculatát, emlékének adózva a szervezők a fesztivál emblematikus figurájának választják azóta is az általa megrajzolt fuvolás kisfiút. Később tíz, szokatlan hangvételű magyar népballada-illusztrációval hívta fel magára a figyelmet, amelyet Románia több városában is kiállítottak. Több erdélyi magyar szerző könyvének a borítóját és illusztrációit készítette el, Gabriel Garcia Márquez Száz év magány című regényéből fogant grafikai sorozatát pedig fenntartás nélkül köszöntötte a művészetkritika. Átfogó, saját és családja megélhetését biztosító, mindennapos reklámgrafikusi munkássága mellett a jelentősebb erdélyi magyar havi-, heti- és napilapokban közölt illusztrációkat, nagyobb grafikáival és kisgrafikáival részt vett számos romániai és nemzetközi tárlaton, miközben több, képzőművészeket és iparművészeket tömörítő egyesület tagja volt. A romániai rendszerváltás után a kalotaszentkirályi református templom 120 kazettából álló mennyezetét rajzolta és festette meg Pálffy Árpád csíkszeredai keramikussal együtt.
Csíkszeredai pályatársai a korszerű grafikai eljárások úttörőjeként tartják számon a Székelyföldön, mindmáig emlékezve kiváló mesterségbeli tudására és igényességére. Időközben gyermekei külföldre távoztak, a lakást eladták és a hagyatékot csak egyik fiatal pályatársának, Siklódy Ferencnek köszönhetően sikerült megmenteni.
Ennek valamint sajtóvonatkozásoknak és egyéni kutatómunkának az alapján próbáltam egy nemrég megjelent monográfiában a XX. század második felének és a rendszerváltásnak a romániai valóságában elhelyezni annak a művésznek az életét és munkásságát, akinek értékteremtése nem veszhet el az idők homályában.
A Hargita Megyei Kulturális Központ kiadásában, a Communitas Alapítvány és a Hargita Megyei Tanács támogatásával, az alkotások digitális helyreállításában nagy részt vállaló Botár László képzőművész tipografizálásával megjelent könyvet a napokban mutattuk be vetítettképes előadás és művészi műsor keretében a megyeháza nagytermét zsúfolásig megtöltő közönség előtt.
De talán az tűnt a legérdekesebbeknek, hogy a bemutatóra eljöttek az Egyesült Államokból és Skóciából a gyermekei, a fia pedig programozó felesége révén egy olyan ajándékot hozott, amely megmutatta, hogy web.3.0-s eljárásokkal hogyan lehet a digitalizált Mérey-munkákat egy olyan virtuális galériában elhelyezni, amelyben bárhol a világon, három dimenzióban láthatók az alkotások.
Akkor elgondoltam: szinte hihetetlen, hogy fél évszázad alatt mennyit változott a világ. Mérey András ötven esztendővel ezelőtt még saját maga rajzolta a betűket, kézzel alakította ki az árnyalatokat, manapság pedig a műszaki fejlődés majd minden tekintetben a rendelkezésünkre áll, hogy szétvigye a világba egy kis tömbházlakásban megtalált alkotásokat.
Bizony, rendhagyó feltámadás ez. És biztos vagyok benne, hogy nem lesz az utolsó.