Sarány István

Születésnappal kezdtük az új évet: kétszáz évvel ezelőtt látta meg a napvilágot Petőfi Sándor. Nem tudom, hogy a költő személye, avagy költészete tette mindmáig élővé nevét, éltetve kultuszát, de tény, hogy Petőfit tartják a magyar nyelvterületen a legismertebb, legnagyobb… és a jelzők sorát még folytatni lehetne… költőnek.

Hajlamosak vagyunk leegyszerűsíteni, beskatulyázni a dolgokat, fogalmakat. Így például a hazai magyarságot is felosztottuk tömbmagyarságra és szórványmagyarságra.

Patinás gyárépületek mennek tönkre szép lassan vagy rohamosan, nem élték túl a rendszerváltást követő nyögvenyelős privatizációs folyamatot és az általánossá vált hanyagságot és nemtörődömséget, s mindez olyan mértéket öltött, hogy óhatatlanul felvetődik az emberben a kérdés: vajon nem szántszándékkal tették tönkre az ipart s vele együtt az épített örökséget?

Esküvői vásárt – vagy valami hasonló nevű rendezvényt – hirdetnek a szomszédos városban. A szervezők szándéka újraindítani az iparágat vagy szolgáltatói ágazatot, vagy minek is nevezzem ezt az összetett cselekménysort, amelyet nem minden esetben jellemez az észszerűség, az igények sem feltétlenül igazodnak a lehetőségekhez.

Nálunk nincs semmi érdekes – hangzik el gyakran, mikor felvetődik a kérdés, hogy mit mutassunk meg idegenből érkezett vendégeinknek. A csíkiaknak kéznél van Csíksomlyó, a Szent Anna-tó, a Gyilkostó és a Békás-szoros, a Gyimesek, a szépvízi határőr emlékközpont és víztározó, télen Hargitafürdő… s nagyjából ennyi.

Veress Albert nyugalmazott elmegyógyász főorvos nem csupán működési területén – Csíkszeredában – ismert, neve ismerősen cseng mindazok számára, akik több, mint húsz éven át olvasták az Ifjúmunkásban az általa vezetett SOS és Borogatás című rovatokat. No meg betegei körében, orvosi körökben egyaránt. Nemrég jelent meg az örökmozgó orvos önéletrajzának második kötete.

Minap Komoróczy Györgynél jártam székelyudvarhelyi otthonában, hogy felköszöntsem nyolcvanadik születésnapján. Tettem ezt a kerek évforduló, no meg hosszas ismeretségünk, munkatársi viszonyunk okán.

Egyik kedves ismerősöm napelemmel födte be a ma már más, korszerűbb rendeltetést kapott csűrjét, úgy gondolta, hogy bár jelentős összeget befektet, hosszú távon olcsó árammal tudja ellátni energiaigényes vállalkozását – legalábbis nappal, napsütésben.