Szent György napja a tavasz kezdetét jelzi vén kontinensünkön: előzménye a római Palilia, amikor – a Magyar Néprajzi Lexikon szócikke szerint – „a pásztorok kiseperték az istállókat; meghintették vízbe mártott babérágakkal, és a szalmatűz füstjével megfüstölték magukat s jószágukat. A tűzön a nyájat is áthajtották, maguk háromszor ugrottak át rajta, hogy a boszorkányok rontását elkerüljék. A pásztorok áldozatot is mutattak be, majd kezet mostak a reggeli harmatban.” Az említett forrás szerint az egyház a legenda szerinti sárkányölő Szent György névünnepét tette erre a napra, „a hiedelmek és a népszokások azonban nem a szentre, hanem a római pásztorünnep rítusaira emlékeztetnek. A magyarság, no meg a szomszédos népek körében e napon volt az állatok első kihajtása, ekkor tették le a téli lábbelit, s hogy ne kopjon, mezítláb jártak.
A Székelyföldön az a nap azonban újabb tartalmat nyert: Szent György napján kezdődik a fesztiválszezon. Évek hosszú során át a sárkányölő szent lovag napján kezdődött, következő vasárnap megakoncertben és tűzijátékban kicsúcsosodó egyhetes eseménysor volt a térség egyedüli fesztiváljellegű rendezvénye, talán a Tusnádfürdőre költözött és diáktáborrá bővített Bálványosi Nyári Szabadegyetem esti koncertjei jelentettek konkurenciát a szentgyörgyi történéseknek. Azaz jelentettek volna, ha netán egybeestek volna, de ugye a Tusványos a Szent Anna napját megelőző héten zajlik az immár kialakult hagyomány szerint.
Időnként próbálkoztak más városokban is a szentgyörgyi városnapok mintájára fesztiválokat szervezni, mind közül talán a székelyudvarhelyi Szent István napi rendezvénysor váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Csíkszeredában májusban majális, augusztusban városnapok szervezésével próbálkoztak, de számomra egyik rendezvénysor sem hozta a Szent György napok érzését. Meg aztán a községek, falvak többsége is igyekezett közösségi programot szervezni a falu búcsúünnepe táján, külön műfajt teremtve. Aki járt már falunapon, tudja, miről beszélek: külön iparág alakult ki e piaci szegmens lefödésére.
Aztán a világjárvány tett be a tömegrendezvényeknek, két évig a nagyközönségnek alig volt része koncertekben, vásárokban, könnyed színházi produkciókban, kikapcsolódási lehetőségekben. Vagy ha volt is, az csak szerivel-módjával történhetett meg.
Idén, a jelek szerint újraéled a fesztiválozás Erdély-szerte. A hét végén nagyszabású koncerttel nyitották meg Sepsiszentgyörgyön a Szent György napok rendezvénysorát, a Tusványos szervezői is arról számoltak be, hogy szervezkednek, hangos lesz idén is a Tusnádi-szoros a politikai előadásoktól és azok visszhangjától, illetve az esti koncertektől, újraélednek a marosvásárhelyi és kolozsvári tömegrendezvények is, új életre kapnak a kisebb erdélyi településeken létrehozott fesztiválok, s számos helyen új, változatos rétegrendezvények szervezéséről érkeznek hírek.
A jelek szerint van igény az ilyen jellegű rendezvényekre: a szabadtéri koncertekre, a kirakodóvásárokra, a nagy tömegeket megmozgató eseményekre. Az együttlétre, az események közösségben való megélésére, a találkozás lehetőségére, a közös időtöltésre, kikapcsolódásra, a mozgásra és a közös sörözésre, borozásra.
Örömmel tapasztalom, hogy a szervezők egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a minőségi kultúrára, s kevesebb közpénzt pazarolnak az önmagát amúgy is eltartó szubkultúrára, mint ahogy a vásárokon is a kézműves termékek kiszorították a bóvlit.
A hét végén, Szent György napján nálunk is megkezdődött a fesztiválszezon.