Újabban egyre gyakrabban hallani, olvasni – főként különböző intézmények, közületek küzléseiben –, hogy az adott szervezet kollégái ezt vagy amazt tettek, cselekedtek. Felkaptam a fejem, sértette a fülem. Aztán ellenőriztem, hogy velem van-e a baj, vagy az általam kifogásolt szövegek szerzőivel. A magyar nyelv értelmező szótára szerint a kolléga szó jelentése: “Vkivel egy munkahelyen v. egy (főleg értelmiségi) foglalkozási ágban működő személy”. Továbbá: “Vkinek a kollégája” azt is jelenti, hogy “vkivel egy időben egyetemi v. főiskolai tanulmányokat folytató személy, főleg férfi.” Mivel a kommunikációban – s főként az intézményi kommunikációban erős a román nyelvi hatás, fellapoztam a DEX-et, azaz a román nyelv értelmező szótárát, hátha a román nyelvben van a magyarétól eltérő jelentése a szónak, de nincs. A román nyelvben is az együtt tanuló, együtt dolgozó és hasonló státusban lévő személyeket jelöl a kolléga szó.
A zavart bizonyára a munkatárs szó okozta. Értelmező szótárunk szerint a munkatárs elsődleges jelentése: “vkinek rendszeresen v. alkalmilag segítő, vele együtt dolgozó társa”. A hírlapírásban jelentheti az “<Újság, folyóirat, hírszolgálati intézmény keretében> hivatásszerűen v. alkalomszerűen dolgozó személy”-t, de jelentheti a tudományos kutatásban a “kutatóintézet tudományos dolgozójának címét” is. A szó jelentése bővült, s immár nemcsak a sajtóban dolgozókat nevezik munkatársnak, hanem más intézmények alkalmazottjait.
A zavar másik oka a túlzott politikai korrektség alkalmazása, s az az igyekezet, hogy egy adott szervezeten belül elkenjük, elnyálazzuk a hierarchiát, azt a populista és semmiképp nem igaz szemléletet terjesztve, hogy mindenki egyforma, mindenki azonos értékű munkát végez és mindenki egyformán megbecsült tagja a csapatnak. Merthát ugye a másik közkedvelt, egyre nagyobb teret hódító bűvös szó a “csapat”. A hóvégi bérjegyzéken és a karácsonyi prémiumokon látszik meg, hogy ki mennyire egyforma az által, hogy kinek mennyi pénz kerül a számlájára, s mindjárt kiderül, hogy ki mennyire egyforma kolléga és azonos rangú csapattag.
A “kolléga” meg a “csapat” burjánzó használata mintha a felelősségvállalás háttérbe szorulását fedné, ugyanis baj esetén a kollégák azonos mértékben járultak hozzá a kudarchoz, tehát a kudarc közös, semmiképp sem a főnök, a munkáért felelős személy kudarca. Siker esetén viszont az elismerést a hierarchia csúcsán álló zsebeli be, miközben szép szónoklatot tart a csapatról, a közös munkáról, annak szépségeiről.
Egy szó mint száz, egy intézménynek, hivatalnak nincsenek kollégái. Legfennebb ha az intézmények személyek lennének. Dehát az intézmények nem személyek, ígyhát legfennebb társintézményeik lehetnek. Az intézményeknek vezető és alkalmazottjai vannak, legfennebb munkatársai, s ez utóbbiak között vannak kollégák is. De példáuk egy kórházon belül az orvosnak csak egy másik orvos a kollégája, semmiképp sem a portás vagy a karbantartó, ők legfennebb munkatársak.
Az “intézmény kollégái” kifejezés használata azonban nemcsak túlzásba vitt polkorrektséget jelent, inkább azt jelzi, hogy használói nem ismerik megfelelőképpen a magyar nyelvet, nem ismerik a szavak jelentését. No meg azt, hogy hiányzik belőlük az igény a nyelv igényes használatára. Mert ha nem tiszteljük nyelvünket, nem tiszteljük kultúránkat, nem tiszteljük önmagunkat sem. S az önmagunk iránti tisztelet, az önbecsülés hiánya önfeladást jelent. S akkor mindannyian kollégák leszünk a hülyeség csapatában. Az igénytelenség kollégái.