„Azt, hogy ki mennyit ér önmagának és másoknak, szerintem nem az elvégzett munkái, az eredményei határozzák meg” – idézem a mai, rendhagyó részben a magyar könnyűzene kiemelkedő személyiségét, Presser Gábort, aki egy nap múlva tölti be a 74. életévét. A jól ismert Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas magyar előadóművész, érdemes művész, zeneszerző, zongorista és énekes számtalan előadónak írt dalokat, pályafutása elején főként az Omega számára, majd a „saját” együttesének, a Lokomotiv GT-nek is.
(tovább…) Continue ReadingEgyensúly a lehető legjobb szövegekért
A különféle írásaimban többször is hangoztattam, hogy igyekezzünk a lehető legjobb szövegeket kiadni a kezünkből, azt viszont talán sohasem boncolgattam, mit értek pontosan ezalatt.
(tovább…) Continue ReadingFőszerepben az ősi igekötőnk
Ma a ki igekötő lesz a főszereplő. A leggyakoribb, ősi igekötőnk ideális a kifelé irányulás szemléltetésére, és itt a kiszól, kilép, kitesz szavakat hoznám fel példaként. Emellett a befejezettségre is utalhatunk vele egyebek között a kihirdet, kinyomtat szavakkal, sőt ellentétet, egyéb jelentésmódosítást is jelölhet. Utóbbi kategóriára jó példa a kicsomóz, a kitakar, a kinevez, illetve a kifog valakin.
(tovább…) Continue Reading„A zene majdcsak megjön valahonnan…” Ma van a tánc világnapja
Tavaly nyáron az egyik ismerősöm megkérdezte, hogy mit tennék, ha választanom kellene például az írás és a tánc között… Egyből rávágtam, hogy nem választanék, mert mindkettő én vagyok. Gyerekkorom óta az önkifejezésem legfőbb eszközei, és nem lennék teljes, ha valamelyikről le kellene mondanom.
(tovább…) Continue ReadingA madarakról és a fákról
Két nappal ezelőtt madarakat és fákat ábrázoló képek köszöntek vissza néhány ismerősöm közösségi oldaláról. Egyiküknél egy idézet is megjelent, amely így szól: „Évente egy nap szenteltessék a madarak és fák védelmében.” Ez a mondat az 1835. június 26-án született Herman Ottótól származik, aki természettudós, néprajzkutató, polihisztor és politikus volt egy személyben, legalábbis az Akadémiai Kiadó – napjainkban is folytatódó – kismonográfia-sorozata szerint, amely A múlt magyar tudósai címmel jelenik meg 1970 óta.
(tovább…) Continue ReadingJókai nyomában
„Mindenfelé keressük a magyar nemzetet; kinn Ázsiában, fenn a Jeges-tengernél, hátul az őshistóriában, magasan a fényes rangúaknál, csak ott nem keressük, ahol van: körülöttünk és a mai napon” – idézem Jókai Mórt, aki száztizennyolc éve, 1904. május 5-én, Budapesten hunyt el.
(tovább…) Continue ReadingÜnnepekre hangolódva
„Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. […] Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás” – idéztem Márai Sándort.
(tovább…) Continue ReadingFőszerepben a könyvtáros
„Minden könyvtárnak két lényeges alkotórésze van, egy anyagi: a könyvek… s egy szellemi: a könyvtárnok” – idéztem az irodalomtörténész, kritikus és egyetemi tanár Toldy Ferencet, aki 1805 és 1875 között élt. Most azonban nem róla lesz szó, hanem az általa emlegetett könyvtárnokról, vagyis a könyvtárosról, aki ma nagyobb figyelmet kap az átlagosnál. Áprilisi 14-én van ugyanis a könyvtárosok világnapja, amelyet két nagy szervezet, az Amerikai Könyvtárak Szövetsége, illetve a Könyvtári Egyesületek és Intézmények Nemzetközi Szövetsége kezdeményezett elsősorban azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet a könyvtárak és a könyvtárosok nyújtotta értékekre.
(tovább…) Continue ReadingAkiknek táplálék a könyv: a könyvtárosokat ünnepeltük
Képtelen vagyok elképzelni az életemet könyvek nélkül, olyannyira, hogy legszívesebben nem is fogadnék el más születésnapi vagy karácsonyi ajándékot. Valójában már gyerekkoromban meghódítottak, az egyik nyári vakációban például húsz regényt olvastam ki. Persze ezt nehéz lett volna megvalósítani a Csíkszentdomokosi Községi Könyvtár nélkül, ahová szinte hetente visszajártam újabb és újabb könyveket kölcsönözni.
(tovább…) Continue ReadingA magyar költészet napjára hangolódva
Néhány nap választ el a magyar költészet napjától, amelyet 1964-ben, József Attila születésének 59. évfordulóján rendeztek meg először. Általában irodalmi előadóesteket, könyvbemutatókat, költőtalálkozókat, szavalóversenyeket szerveznek április 11-én, ugyanakkor a klasszikus és kortárs költők versei is elhangzanak. Tavaly, a járvány miatt virtuális térbe költöztek át a rendezvények, és többnyire idén is ilyen formában ünnepelnek a költészet kedvelői.
(tovább…) Continue ReadingVerne és a magyaros témák
Múlt héten Jules Verne, magyarosított nevén Verne Gyula nyomába eredtem, ugyanis száztizenhét éve, 1905. március 24-én hunyt el. Az összefoglalót azzal zártam, hogy a sokak által ismert és kedvelt francia író öt története magyar tárgyú, annak ellenére, hogy sohasem járt Magyarországon. Milyen művekről van szó? Sándor Mátyás, Várkastély a Kárpátokban, Storitz Vilmos titka, A dunai hajós, valamint a Disz úrfi és Esz kisasszony című mese; utóbbi jórészt ismeretlen. Bár tárgyi tévedések is vannak a felsorolt művekben, Verne népszerűségét ez sem csorbította Magyarországon.
(tovább…) Continue ReadingVerne nyomában
„Az amerikaiak, oroszok, németek, angolok és természetesen hazája népe, a franciák ugyanúgy magukénak vallották, mint mi. A regényein felnőtt több nemzedéknyi olvasó magától értetődő természetességgel magyarosította nevét…” – olvastam nemrég a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet honlapján megjelent Magyar neve Verne Gyula című cikkben. Valószínűleg már sejteni lehet, hogy a mai részben a nemzetközi hősként is emlegetett Jules Verne lesz a főszereplő, ugyanis a sokak által ismert és kedvelt francia író száztizenhét éve, 1905. március 24-én hunyt el.
(tovább…) Continue Reading