Ünnepekre hangolódva

„Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. […] Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás” – idéztem Márai Sándort.

(tovább…) Continue Reading

Főszerepben a könyvtáros

„Minden könyvtárnak két lényeges alkotórésze van, egy anyagi: a könyvek… s egy szellemi: a könyvtárnok” – idéztem az irodalomtörténész, kritikus és egyetemi tanár Toldy Ferencet, aki 1805 és 1875 között élt. Most azonban nem róla lesz szó, hanem az általa emlegetett könyvtárnokról, vagyis a könyvtárosról, aki ma nagyobb figyelmet kap az átlagosnál. Áprilisi 14-én van ugyanis a könyvtárosok világnapja, amelyet két nagy szervezet, az Amerikai Könyvtárak Szövetsége, illetve a Könyvtári Egyesületek és Intézmények Nemzetközi Szövetsége kezdeményezett elsősorban azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet a könyvtárak és a könyvtárosok nyújtotta értékekre.

(tovább…) Continue Reading

Akiknek táplálék a könyv: a könyvtárosokat ünnepeltük

Képtelen vagyok elképzelni az életemet könyvek nélkül, olyannyira, hogy legszívesebben nem is fogadnék el más születésnapi vagy karácsonyi ajándékot. Valójában már gyerekkoromban meghódítottak, az egyik nyári vakációban például húsz regényt olvastam ki. Persze ezt nehéz lett volna megvalósítani a Csíkszentdomokosi Községi Könyvtár nélkül, ahová szinte hetente visszajártam újabb és újabb könyveket kölcsönözni.

(tovább…) Continue Reading

A magyar költészet napjára hangolódva

Néhány nap választ el a magyar költészet napjától, amelyet 1964-ben, József Attila születésének 59. évfordulóján rendeztek meg először. Általában irodalmi előadóesteket, könyvbemutatókat, költőtalálkozókat, szavalóversenyeket szerveznek április 11-én, ugyanakkor a klasszikus és kortárs költők versei is elhangzanak. Tavaly, a járvány miatt virtuális térbe költöztek át a rendezvények, és többnyire idén is ilyen formában ünnepelnek a költészet kedvelői.

(tovább…) Continue Reading

Verne és a magyaros témák

Múlt héten Jules Verne, magyarosított nevén Verne Gyula nyomába eredtem, ugyanis száztizenhét éve, 1905. március 24-én hunyt el. Az összefoglalót azzal zártam, hogy a sokak által ismert és kedvelt francia író öt története magyar tárgyú, annak ellenére, hogy sohasem járt Magyarországon. Milyen művekről van szó? Sándor Mátyás, Várkastély a Kárpátokban, Storitz Vilmos titka, A dunai hajós, valamint a Disz úrfi és Esz kisasszony című mese; utóbbi jórészt ismeretlen. Bár tárgyi tévedések is vannak a felsorolt művekben, Verne népszerűségét ez sem csorbította Magyarországon.

(tovább…) Continue Reading

Verne nyomában

„Az amerikaiak, oroszok, németek, angolok és természetesen hazája népe, a franciák ugyanúgy magukénak vallották, mint mi. A regényein felnőtt több nemzedéknyi olvasó magától értetődő természetességgel magyarosította nevét…” – olvastam nemrég a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet honlapján megjelent Magyar neve Verne Gyula című cikkben. Valószínűleg már sejteni lehet, hogy a mai részben a nemzetközi hősként is emlegetett Jules Verne lesz a főszereplő, ugyanis a sokak által ismert és kedvelt francia író száztizenhét éve, 1905. március 24-én hunyt el.

(tovább…) Continue Reading

Szeszélyes hónap jeles ünneppel

„Zsebre dugott kézzel, fölényesen fütyörészve érkezik, napfényt és meleget ígér, s mikor látja, hittél neki, tiszteletlenül szemedbe vihog és fügét mutat. Soha kalaplevéve nem köszön, vagy ha megteszi, annál rosszabb, elkészülhetsz rá, hogy nyomban hátba is vág érte. Mégsem lehet komolyan haragudni rá, úgy kell elfogadni, amilyen, tréfáiért csak a nyárspolgár orrol meg, aki következetesen sírt már a bölcsőben is…” – írta Pilinszky János az év legszeszélyesebb hónapjáról.

(tovább…) Continue Reading

Mit enged meg a bár és a noha?

Annak ellenére, hogy börtönbüntetésre számíthat, visszatér a hazájába…” – olvastam nemrég az egyik cikkben. Az annak ellenére szókapcsolat idegen mintára terjedt el a nyelvünkben, és a nyelvészek szerint nyugodtan helyettesítjük a bár vagy a noha megengedő kötőszóval. Az eredeti mondat így hangzana kétféleképpen: „Bár börtönbüntetésre számíthat, visszatér a hazájába…” „Noha börtönbüntetésre számíthat, visszatér a hazájába…”

(tovább…) Continue Reading

Lőrincze Lajosra emlékezünk

„Pápai Lajos barátom azzal bízott meg, hogy írjam le az életemet, mert ezzel megkönnyíteném a tévé által készítendő portrét. De ne gondoljak a célra, csak írjam, ami eszembe jut. Megpróbálom, de azért valamilyen rendet elképzelek, hogy tartom-e vagy sem, ki fog derülni. Először az életrajz időrendben: Szentgál (gyerekkor), Pápa (középiskola, teológia), Budapest (Eötvös Kollégium, Magyarságtudományi Intézet), Pápa (tanárkodás), Budapest – ami ezután van. Majd: a tudományos és ismeretterjesztő, nyelvművelő munka. Aztán: közélet. Ezután: az egésznek az összegzése, valami visszatekintés. Végül: a tervek, előrenézés.”

(tovább…) Continue Reading

„A nyelv kétoldalú jelenség”

2015-ben belevágtam életem egyik legizgalmasabb kalandjába: olyan gyerekeket kellett tanítanom magyarul, akik otthon alig vagy egyáltalán nem beszélték ezt a nyelvet. Hamar rájöttem, hogy másként kell oktassam őket, mint ahogy én annak idején megszoktam. Szóba sem jöhetett a jól ismert ábécéskönyv, érdekfeszítő feladatokat, programokat kellett kitalálnom ahhoz, hogy egyik tanóráról a másikra fejlődjenek a tanítványaim… legalább egy kicsit.

(tovább…) Continue Reading