Tavaly nyáron az egyik ismerősöm megkérdezte, hogy mit tennék, ha választanom kellene például az írás és a tánc között… Egyből rávágtam, hogy nem választanék, mert mindkettő én vagyok. Gyerekkorom óta az önkifejezésem legfőbb eszközei, és nem lennék teljes, ha valamelyikről le kellene mondanom.
Amúgy elég nyomós oka van annak, hogy most szóba hoztam a táncot, ugyanis ma van a világnapja. 1982 óta, az UNESCO Nemzetközi Színházi Intézetének egyik részlege, a Nemzetközi Táncbizottság javaslatára a világ mindenféle táncát megünneplik ezen a napon. Ezzel a kezdeményezéssel a kormányokat is ösztönözni szeretnék arra, hogy az oktatási rendszerben minél nagyobb teret szenteljenek a táncnak.
Közben eszembe jutott a kedvenc idézetem ezzel a témával kapcsolatban; így szól: „Táncolni kell, uram, a zene majdcsak megjön valahonnan…” Mivel semmit sem szeretnék belemagyarázni, Nikosz Kazantzakisz szavainak az értelmezését a hallgatókra bízom.
Valójában ez az idézet ösztönzött arra, hogy rákeressek a tánccal kapcsolatos régi magyar szólásokra, közmondásokra. Az egyik, talán a legismertebb így hangzik: „Könnyű Katit táncba vinni, ha ő is akar menni.” Valószínűleg nem ez az eredeti változat, én viszont így hallottam először, és annyira belevésődött az elmémbe, hogy képtelen volnék kiradírozni. De mit is jelent ez a közmondás? Könnyű arra rávenni valakit, amit maga is szívesen csinálna, ha látszólag vonakodik is. Ugyancsak gyakori a „Szabad a tánc!” szólás, amellyel arra utalhatunk, hogy minden meg van engedve, bármit lehet csinálni.
A tánc szavunk egyébként német jövevényszó, a német szó pedig francia eredetű, sőt a táncol szavunk is hasonló utat járt be. Az etimológiai szótár szerint nem zárható ki, hogy a táncol a tánc főnév igei származéka, mindkettő az udvari kultúra kifejezéseként terjedt el Magyarországon.
Nem mellékesen átvitt értelemben is használhatjuk a tánc szót: utalhatunk vele valamely házi- vagy idomított állatnak olyan ütemes ugrálására, lépegetésére, amely az ember táncára emlékeztet. Gárdonyi Gézánál például így jelent meg: „Csaholás hallatszik, s egy kutya eléje rúgtat a lónak. Dühös tánccal ugat darabig előtte.” Ugyanakkor a tánc válságos, ide-oda hullámzó küzdelmet is jelenthet. Kosztolányi Dezső Édes Anna című regényében például ezt olvashatjuk: „Lesz itt tánc, méltóságos uram, lesz most itt tánc.” Emellett a természetben folyó ritmikus, illetve tagolt mozgás is leírható ezzel a szóval; Arany János élt is ezzel a lehetőséggel a Buda halála című művében, amelyből mindössze két sort idéznék: „A berek szélin leveli a nyárnak / Táncot ezüst hassal, nesztelenül járnak.”