Farkas-Ráduly Melánia

2019 márciusában az Óváros téren sétáltam Veszprémben, amikor az egyik épület falán megpillantottam egy emléktáblát, amelyen ezt írta: „A hagyomány szerint itt állt a Számmer Nyomda, ahol a magyar nyelvújítás jelentős dokumentuma, a Mondolat készült 1813-ban.” Az emléktáblát 2013 novemberében, a vitairat kiadásának 200. évfordulóján helyezték el az illetékesek.

„Az újítást, még ha jó és szükséges is, sokan ellenzik. De újítás nélkül nem lehet építkezni.” Az idézet az 1831. augusztus 23-án elhunyt Kazinczy Ferenctől származik, aki nyelvújító és irodalomszervezői tevékenységével a nemzeti felemelkedés és önállósulás ügyét szolgálta a reformkor előtti évtizedekben.

„Lehet belőled nagy ember – és hadd legyen! –, de szív nélkül, szeretet nélkül igazán naggyá nem leszel. Ne bízd el hát magad, ha csodálják elméd tündöklését: sok fényes elme elhomályosult már, de a szív – jó vagy rossz –, megmarad utolsó dobbanásáig annak, ami volt első dobbanásakor.” Az elhangzott idézet Benedek Elektől származik, a nagy mesemondó 1929. augusztus 17-én hunyt el Kisbaconban.

Miközben azon gondolkodtam, hogyan kezdhetném a mai részt, találtam egy idézetet az irodalomtörténész és író Selyem Zsuzsától. Így hangzik: „Jobbra – vagy balra? Ezt a kettőt mindig keverem, mert a hidegháborús gyermekkorom vasfüggöny mögötti pedagógiája, úgy is, mint harcias tudatlansága, azt tartotta helyesnek, ha a balkezeseket átszoktatják jobbkezességre, kerül, amibe kerül (a tájékozódási készség elvesztésébe kerül).

„Az ember szava nem szél, ami jön és elmegy. […] Amit az ember mond, az úgy is kell legyen. Nem csuda ez, hanem becsület.” A Wass Alberttől származó, megfontolandó idézetben rejtőzött el a mai rész főszereplője, a jön ige. Ez a köznyelvi alak, a jő régies, irodalmias, a gyün és a gyön népnyelvi. A jön számomra elképzelhetetlen a megy ige nélkül: míg előbbi a beszélő vagy a beszéd helye felé történő mozgást jelent, utóbbival a beszélőtől vagy a beszéd helyétől távolodó mozgásra célzunk.

„A rakodópart alsó kövén ültem, néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.” Valószínűleg sokan rájöttek, hogy A Dunánál című költemény első két sorát idéztem; József Attila nevéhez fűződik, és a költő által szerkesztett Szép Szó című folyóirat 1936-os könyvnapi különszámában jelent meg először.

„Szeretem a magányos utazásokat […], mert ilyenkor emlékeim is velem utaznak, néha bent a kocsiban, de néha kint a mezők fölött, árnyékos erdőkben vagy a pocsolyák csillogásában, ahol egy-egy gólya tart őrséget olyan katonás tartásban, hogy csak az őrbódé hiányzik mellőle és a szuronyos puska a válláról” – idézem Fekete Istvánt, aki ötvenkét évvel ezelőtt, 1970. június 23-án hunyt el. Számos ifjúsági könyvet és állattörténet írt; barátjával, Csathó Kálmánnal együtt az „erdész-vadász irodalom” legismertebb művelője.

„Az egész oktatásügyet az egész világon mindenütt, amerre csak jártam, egy nagy tévedés hatja át, egy óriási tévedés. Azt hiszik, hogy a könyv arra való, hogy az ember a tartalmát belepréselje a fejébe. Nézetem szerint a fej gondolkodásra való. A könyv pedig arra, hogy ne kelljen mindent fejben tartani.” Bár a Szent-Györgyi Alberttől származó idézettel gyakran lehet találkozni a közösségi oldalakon, nem áll szándékomban kielemezni, pedig a mai napig rendszeresen tanulok egy-egy szakkönyvből, persze megfontoltabban, mint iskoláskoromban.

Legalább egy órát halogattam, amíg hozzáfogtam a mai rész előkészítéséhez. Teáztam, beszélgettem, keresgéltem az interneten, közben pedig teltek-múltak az értékes percek. „Ejh, ráérünk arra még!” – jutott eszembe néhányszor az elhíresült mondat Petőfi Sándor Pató Pál úr című verséből, de sikeresen elhessegettem a zavaró gondolatot. Amíg nem dörömbölt a határidő…

„Azt, hogy ki mennyit ér önmagának és másoknak, szerintem nem az elvégzett munkái, az eredményei határozzák meg” – idézem a mai, rendhagyó részben a magyar könnyűzene kiemelkedő személyiségét, Presser Gábort, aki egy nap múlva tölti be a 74. életévét. A jól ismert Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas magyar előadóművész, érdemes művész, zeneszerző, zongorista és énekes számtalan előadónak írt dalokat, pályafutása elején főként az Omega számára, majd a „saját” együttesének, a Lokomotiv GT-nek is.

Ma a ki igekötő lesz a főszereplő. A leggyakoribb, ősi igekötőnk ideális a kifelé irányulás szemléltetésére, és itt a kiszól, kilép, kitesz szavakat hoznám fel példaként. Emellett a befejezettségre is utalhatunk vele egyebek között a kihirdet, kinyomtat szavakkal, sőt ellentétet, egyéb jelentésmódosítást is jelölhet. Utóbbi kategóriára jó példa a kicsomóz, a kitakar, a kinevez, illetve a kifog valakin.