Nagycsütörtök van, és ilyenkor általában eszembe jut Dsida Jenő azonos című verse, amelyet szeretnék feleleveníteni.

„Nem volt csatlakozás. Hat óra késést

jeleztek és a fullatag sötétben

hat órát üldögéltem a kocsárdi

váróteremben, nagycsütörtökön.

Testem törött volt és nehéz a lelkem,

mint ki sötétben titkos útnak indult,

végzetes földön csillagok szavára,

sors elől szökve, mégis szembe sorssal

s finom ideggel érzi messziről

nyomán lopódzó ellenségeit.

Az ablakon túl mozdonyok zörögtek,

a sűrű füst, mint roppant denevérszárny,

legyintett arcul. Tompa borzalom

fogott el, mély állati félelem.

Körülnéztem: szerettem volna néhány

szót váltani jó, meghitt emberekkel,

de nyirkos éj volt és hideg sötét volt,

Péter aludt, János aludt, Jakab

aludt, Máté aludt és mind aludtak…

Kövér csöppek indultak homlokomról

s végigcsurogtak gyűrött arcomon.”

A nagyhét vége felé járunk, ma van a húsvéti szent háromnap első napja, amelyet nagypéntek és nagyszombat követ. Mind-mind olyan kifejezések, amelyeket a helyesírási szabályzat szerint csupa kisbetűkkel és egybe kell írni.

A nagycsütörtök az utolsó vacsora, Jézus elárultatásának és elfogatásának napja, ugyanakkor az Oltáriszentség alapításának ünnepe. Ezen a napon a néphagyomány szerint Rómába mennek a harangok, vagyis a legmélyebb gyász kezdetét jelezve elnémulnak a templomokban, és csak nagyszombat este szólalnak meg újra.

A Magyar Katolikus Lexikon szerint régen azt is tartották, hogy „a harangok azért mennek Rómába, mert az a világ szíve, ahonnan hangjuk az egész földre elhallatszik; a föltámadáskor megszólaló harangot Rómából vélték hallani”.

Most pedig a kisbetűs húsvét kifejezés kerül nagyító alá. Az etimológiai szótár szerint „összetett szó, melynek előtagja a hús főnév, utótagja pedig a vesz ige -t névszóképzős főnévi származéka, a vét ’vétel, vevés’. Az elnevezés alapja az volt, hogy a böjt időszaka után húsvéttól lehet ismét húst enni. A magyar szó alakulását déli szláv szavak is befolyásolhatták […]. A magyar hús előtag megfelelője azonban a déli szláv szavakban nem szerepel, ezért a szó nem tartható tükörfordításnak”.