Az elmúlt három hétben a nyelvújítás témakörét jártuk körbe, sőt az első nagyhatású nyelvművelőként emlegetett Kazinczy Ferencről is szó esett. Ma olyan szavakat és kifejezéseket sorolok fel, amelyek gyökeret vertek a nyelvünkben, természetesen a teljesség igénye nélkül.
„A nyelvújítási harc elcsitulta után megszokottá vált, hogy továbbra is rengeteg újonnan alkotott szóval gyarapodik a nyelv, amelyek közül a használatban sok fennmaradt, másokat elfelejtettek. A reformkorban az új szókincs már nemcsak az irodalom, hanem az úri középosztály és a polgárság társalgási nyelvének is részévé lett” – olvasható a nyelvészként is tevékenykedő Dömötör Adrienne A nyelvújítás története című írásában.
Mit köszönhetünk a nyelvújításnak? Nélkülözhetetlen szavak hosszú sorát egyebek között a művészetek, a politikai élet, az érzelmi és értelmi működések, a tudományok, a kereskedelem, az ipar és a mindennapi élet területén. „A korban mintegy száz szótár jelent meg; két- vagy többnyelvűek és igen nagy számban különböző funkciójú egynyelvűek. […] Ezek a művek nagyban hozzájárultak a nyelvújítás vívmányainak és a nyelvi normának a megerősödéséhez” – írta Dömötör Adrienne.
A nyelvújítás a szóalkotás terén hozta a leglátványosabb eredményeket, a Szily Kálmán tollából született kétkötetes Nyelvújítási Szótár mutatója körülbelül nyolc és félezer új szót tartalmaz.
A leggyakoribb szóalkotási mód a szóképzés volt; mintájául a nyelvben természetes módon létrejött képzett szavak szolgáltak. Íme, néhány példa: fogyaszt, illeszt, társalog, mereng, egyesít, adományoz, jeleskedik, érzelem, festmény, kiadvány, munkálat, folyékony, szobrászat. A túl hosszúnak, nehézkesnek tartott képzőbokrokat megpróbálták lerövidíteni, így lett például az okvetetlen okvetlen, a bizodalom bizalom, míg a türedelem türelem.
Szintén új szavak és kifejezések születtek a szóelvonással, amely a képzéssel ellentétes jelenség. A szó végéről leválasztották a képzőt vagy a képzőnek érzett végződést, és így született meg például a gyönyör a gyönyörűből, a vizsga a vizsgálból, a pír a pirosból, az emlék pedig az emlékeztetőből.
Nem maradhatnak ki a szóösszetétellel keletkezett kifejezések, amely a szóképzés után talán a legtermékenyebb szóalkotási mód. Főleg alárendelős összetételek születtek: megtalálható közöttük a jelzős, a tárgyas, illetve a határozós alárendelés. Következzen egy-egy példa mindháromra: helyesírás, hőmérő, alvajáró.
Hatékony volt még az elavult szavak felújítása és a nyelvjárási szavak közkinccsé tétele, ugyanakkor az idegen szavak, szószerkezetek fordítása, valamint az idegen szavak magyarosítása is többé-kevésbé eredménnyel járt.