„A tavaszi eső aranyat ér, de a jól működő öntözőrendszere még inkább!” Furcsának tűnhet a megfogalmazás, főleg azért, mert az idézet első felében egy jól ismert közmondás hangzott el, a második fele viszont bárkit meglepetésként érhet. Egy mezőgazdasági gépeket és öntözőrendszereket forgalmazó cég honlapján találtam rá a bevezetőben említett mondatra, amely jó példa arra, hogy a közmondásainkat a mindennapokban, például egy reklámszövegben is lehet hasznosítani. Természetesen csak mértékkel.
„A tavaszi eső aranyat ér” közmondásnak van egy másik, ismertebb változata is, amely ugyancsak felbukkanhat a különféle hirdetésekben. Például így: „Mindenki találkozott már élete során azzal a kifejezéssel, hogy »a májusi eső aranyat ér«, de vajon a duguláselhárító szakemberek is egyetértenek ezzel az állítással?” Ez sem egy mindennapi megközelítés…
De mi van a közmondások mögött? A Nyelvművelő kéziszótár szerint évszázadok tapasztalata, életbölcsessége fejeződik ki általuk, többnyire kijelentő vagy felszólító, illetve tiltó mondat alakjában. Ötletes, csattanós megfogalmazásuk, szemléletes képszerűségük, ritmikus, rímes vagy alliteráló voltuk miatt hasznos és fontos eszközei a stílus árnyalásának, ízesítésének. A nyelvészek szerint „mindezt figyelembe véve hasznosítsuk a közmondásokat a társalgás különféle szintjein és műfajaiban, a közéletben, sajtóban, előadásban, szónoklatban. De csínján bánjunk velük az értekező prózában, a hivatalos és tudományos írásbeliségben. Ez a fűszer oda kevésbé illik”.
„A közmondások szerkezeti helye, illetve feladata az érvelés, a mondanivaló kifejtésének indítása, még inkább lezárása, összegzése”, és egyrészt ezért kerültek bele a legelején említett cégek reklámszövegébe is. Persze nem az én dolgom megítélni, hogy mennyire vonzó egy-egy ilyen mondat a célközönségnek…
Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a közmondások szövege viszonylagosan kötött, amire jó példa „a tavaszi eső aranyat ér” és „a májusi eső aranyat ér”. „E rugalmas kötöttséget végképp áttörik a meghökkentő, tréfás célzattal kiforgatott közösségi intelmek a nagyvárosi argóban, ifjúsági nyelvben”, például: „Ki korán kel, álmos.” „Addig jár a korsó a kútra, míg megtelik.” „Lassan járj, kevesebbet dolgozol.” „A jó bornak is kell cégér.” Egy-egy ilyen és ehhez hasonló torzítást fél évszázada vagy még régebben használnak folyamatosan, a nyelvészek szerint azonban csak igen szűk körben érdemes és szabad élni velük.