„Minden könyvtárnak két lényeges alkotórésze van, egy anyagi: a könyvek… s egy szellemi: a könyvtárnok” – idéztem az irodalomtörténész, kritikus és egyetemi tanár Toldy Ferencet, aki 1805 és 1875 között élt. Most azonban nem róla lesz szó, hanem az általa emlegetett könyvtárnokról, vagyis a könyvtárosról, aki holnap nagyobb figyelmet kap az átlagosnál. Áprilisi 14-én van ugyanis a könyvtárosok világnapja, amelyet két nagy szervezet, az Amerikai Könyvtárak Szövetsége, illetve a Könyvtári Egyesületek és Intézmények Nemzetközi Szövetsége kezdeményezett elsősorban azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet a könyvtárak és a könyvtárosok nyújtotta értékekre.
Az 1897-ben született író és filozófus Hamvas Béla szerint „a könyvtáros […] az az ember, akinek a könyv olyan táplálék, szenvedély, sors, szerelem, gyönyör, mámor, kaland és végzet, mint tengerésznek a tenger, a parasztnak a föld, a kertésznek a növény”.
A két kifejezés, vagyis a könyvtár és a könyvtáros már gyerekkoromban beépült a szótáramba, a szülőfalumban, Csíkszentdomokoson rendszeres látogatója voltam a községi könyvtárnak, majd a középiskolai és az egyetemi könyvtárban folytattam a kalandozást. Mintha kinyílt volna előttem a világ. Egy ideje a saját könyvtáramat bővítgetem, persze – könyvfüggőként – nem olyan ütemben, mint szeretném.
A téma után való keresgélés közben találtam rá egy vicces, szöveges-képes felhívásra, amelyből kiderül, hogy a könyvtári könyveket tilos megenni, kalapként viselni, zaklatni, tűzoltásra, alátámasztásra, illetve medvék vagy vámpírok elűzésére használni. De szabad szagolgatni és ajánlott olvasni őket. És ez csak néhány példa a sok közül, amely világszerte fogadja az olvasókat a könyvtárakban.
Amúgy jó néhány sztereotípia él a könyvek őrzőivel kapcsolatban: például kontyot viselnek, szemüvegesek és kardigánt hordanak. Nagyritkán férfi ül a kölcsönzőpult mögött, „ő viszont biztosan pápaszemes, de ha esetleg nincs rajta okuláré, garantált védjegye az elmaradhatatlan kötött pulcsi”. Ezt már a KönyvParfé nevű blog ötletgazdája, a könyvmoly és konyhatündér könyvtáros, Lázár Ivett írta. Egyébként ez a foglalkozás a világhírű Lego építőjáték gyártóját is megihlette, a figura pedig az összes sztereotípiát megtestesíti: a korábban felsorolt sajátosságok mellett még jellemző rá a konzervatív frizura, savanyú arcot vág, van nála egy könyv, a bögréjén pedig a csendre intő „Cssss!” olvasható.
A mai rész vége felé két olyan ismert emberről szeretnék egy-két szóban beszélni, akikről sokan nem is gondolják, hogy könyvtárosok voltak. Egyikük a Kossuth-díjas magyar bluesénekes, Földes László, vagyis Hobo, aki egykor a Fővárosi Szabó Ervin könyvtárban is dolgozott. És megemlítem Benjamin Franklin amerikai elnököt, aki nemcsak könyvtáros, hanem könyvtáralapító is volt.