Bíró Béla

Az Európai Unió egyik legfontosabb axiómája és egyben létének értelme is „az egység a sokféleségben.” A sokféleség kezdetektől adott, időnként talán fölösen is, az egység azonban – legalább is eddig – meglehetősen homályban maradt, főként miután brüssszeli bürokrácia a keresztény hagyományra való hivatkozást is kimetszette az Alaptörvényből. Pedig ez a hivatkozás közelről sem jelenthetett volna kizárólagosságot. Annál is inkább, mivel már eleve is csupán zsidó-keresztény hagyományról lehetett volna szó, s a muszlim kultúra nem kevésbé jelentős hozadékát, azaz a görög eredetű európai kultúra voltaképpeni folytonosságának teljes értékű visszaállítását sem lehetett volna figyelmen kívül hagyni.

Miközben a sajtó az illiberalizmus vádjától hangos, manapság szinte bűnné vált liberálisnak lenni. Harminc évvel a kommunizmus bukása után ismét csak az számíthat tisztességes embernek, aki baloldali. A német politikai diskurzusban manapság a jobboldaliság a szélsőjobb szinonimája. Aki jobboldali, azaz a szó eredeti értelmében konzervatív, az egyben már fasiszta is. Ez az egyetemes rövidzárlat bénít meg minden demokratikus vitát.

A választási kampányok már jó ideje propaganda hadjáratokká alakultak. A jobbára féleszűnek tekintett választóközönséget mindenki arról próbálja meggyőzni, hogy a másik fél korrupt, hazug, megbízhatatlan, miközben őmaga a makulátlan tisztaság, a gyermeki őszinteség és az önzetlenség erényeinek evilági megtestesülése.

Elvben az olvasónak kellene eldöntenie, ki mond igazat és ki nem. De ahhoz megfelelő információkkal kéne rendelkeznie. A sajtó azonban csak a legritkább esetekben tájékoztat, terjedelme 90 százalékában kommentál, cáfol, gyanusít – anélkül, hogy állításait ellenőrizhető érvekkel támasztaná alá. Illetve maga is vádakat kohol, anélkül, hogy az olvasó az információk eredetét megbízható forrásokból ellenőrizhetné.

A napokban a brüsszeli bürokrácia jeles képviselői egy 173 oldalas radikális tervezetet juttattak el az Európai Bizottság új elnökének, Ursula von der Leyennek. A tervezet – amint arról a Die Welt szerzőkvartettje beszámol – szakít az európaiak Amerikával szembeni kisebbrendűségi komplexusával, s immár nyíltan szembeszegül Trumppal és az amerikai multinacionális vállalatok, főként az úgynevezett technológiai kolosszusok dominanciájával.

Németországban a választási kampány finisébe érkezett. Az egyik legmeglepőbb fejlemény a választási kampány ?helyszínének? a közösségi médiára, jelesül a Facebookra való áthelyezése. Angela Merkel és vetélytársai, főként az internetfüggő fiatalabb generációk aktivizálása érdekében a Fecebook-közvéleményt próbálják megszólítani. Angela Merkel szünet nélkül jelen a van a közösségi médiában, a köznyelv ma már nem a Wilkommenstkultur jegyében született Merkel-mama becenévvel tünteti ki, ma már a Facebook-kancellár megnevezés járja. (tovább…)

Vigyázó szemeink jó ideje Berlinre vetjük. Onnan várjuk azokat a változásokat, melyek a jelenlegi válságból Európát és országainkat kivezetik.

Ez a várakozás azonban mind illuzórikusabbá válik. Bizonyos német, francia, holland, svéd politikusok Lengyelországot, Magyarországot, újabban meg Romániát is a vélemény- és sajtószabadság jogállamai értékeinek megsértésével vádolják, és mindhárom államot (bár a vádak megalapozatlansága nem teljesen azonos) a 7. cikkely szerinti eljárás megindításával, a szavazati jog megvonásával és az Uniós támogatások drasztikus megkurtításával, illetve megvonásával fenyegetik.