Ambrus Attila

A házasság az az intézmény, amely megoldja azokat a gondokat, amelyek a házasság nélkül nem volnának – szól a mondolat. Lépten-nyomon halljuk, hogy a házasság, a család válságban van. Belgiumban a házasságkötések mintegy kilencven százaléka végződik válással. Magyarországon közel fele.

Amikor ezeket a sorokat írom, még mindig a nemzeti ünnep hatása alatt vagyok. És az ukrajnai események hatása alatt. (Mert az analógia, bármennyire is igyekszünk elhessegetni, nyilvánvaló.)

Az irodalom elleni kereszteshadjárat minden eddiginél magasabb szintre hágott. A keresztesvitézek azt vallják, hogy a klasszikus irodalmi műveket vagy át kell írni az ő világszemléletük szerint, vagy a történelem szemétládájában van a helyük.

Iskolanapokat tartottak Brassóban a római katolikus főgimnázium megalapításának 185. évfordulóján. Beszélgettek a tanárok és diákok az elmúlt évek patinájáról, de a legújabb kihívásokról is, és szóba került a mobiltelefonok fölöttébb káros volta.

Karácsonykor terjedt el a hír, szilveszterre már valósággá is vált. Brassópojanán, illetve Brassóban egy-egy szállodában nem hús-vér emberek, hanem robotok fogadták a vendégeket a recepciónál.

Minden évben március 15. előtt újraolvasom Petőfiék 1848-as kiáltványát. Felidézem, hogy mit kívánt 174 éve a magyar nemzet, s abból mára mi valósult meg, illetve mit veszítettünk el, noha már úgy éreztük: megszereztük. Nos, meg kell állnunk már az első pontnál: Legyen béke, szabadság és egyetértés.

Tegnap az Egyesült Nemzetek Szervezetének becslése szerint, a Föld népessége elérte a 8 milliárdot. A világ össznépessége kevesebb mint 12 év alatt nőtt 7-ről 8 milliárdra. Úgy becsülik, hogy a 20. század közepén tapasztalt nagymértékű népességnövekedés üteme valamelyest lassult, így 15 év múlva, 2037-ben éri el a Föld lakossága a 9 milliárdot, míg nagyjából 2080-ra várható, hogy elérjük a 10-et.

Ferenc pápát a múlt év végéig kritikusai és szimpatizálói is a woke ideológia legtekintélyesebb képviselőjének tartották. A pápa azonban váratlanul kikelt azok ellen, akik a karácsony szót kitörölték volna a politikai korrektség szótárából, majd ez év elején elmondta kendőzetlen véleményét az eltörlés kultúrájáról is.

Van-e kiút az orosz–ukrán konfliktusból? Ez a nyugtalanító kérdés foglalkoztatja ma a világ nagyobb részét, azokat, akik elítélik az agressziót, s remélni akarják, hogy a fegyverek elhallgatnak, mielőtt a levelek kinyílnak.

A népakarat korábban megkérdőjelezhetetlen volt. Erről szóltak a narratívák is, a voksolás valódi választás volt, utána nem kiáltott senki csalást. A tanmesének szánt legenda szerint egyetlen voks döntött arról, hogy az Egyesült Államok hivatalos nyelve az angol lett és nem a német.  De hol van már az amerikai demokrácia aranykora?

Aki eddig nem, az az utóbbi időben panaszkodik. Aki eddig panaszkodott, az egyre többször sopánkodik. Néhányan a kórra, szinte mindenki a korra. Manapság mindenki áldozat akar lenni, azok is, akik nem szenvednek el komoly sérelmeket. Pszichológusok szerint a jelenségnek evolúciós okai vannak, és azért terjed, mert erényes, vagy legalábbis annak látszani akaró társadalomban élünk.

Történelmi mélypontjára zuhant a média iránti bizalom. Még az Egyesült Államokban is, ahol nem is olyan rég a szabad sajtó valódi hatalmi ág volt. Egy konzervatív és egy liberális publicista is egyaránt abban látja ennek legfőbb okát, hogy a sajtó formálni akarja a politikát, nem pedig tudósítani róla. Nincs ez másként Erdélyben sincs.