Iskolanapokat tartottak Brassóban a római katolikus főgimnázium megalapításának 185. évfordulóján. Beszélgettek a tanárok és diákok az elmúlt évek patinájáról, de a legújabb kihívásokról is, és szóba került a mobiltelefonok fölöttébb káros volta.
A vita végső következtetése: sokan kitiltanák a mobiltelefonokat az iskolákból. Ez sokak számára azért tűnik jogosnak, mert hovatovább minden diáknak a harmadik kezévé vált a mobil. „Nosza, vágjuk le!” – kezdeményeznék egyesek.
Felháborodva mesélik, hogy a diákok lefilmezik órán a tanárt, lefényképezik a táblára írt vázlatot, a feladatokat a Google segítségével oldják meg.
Borzalom!
Pedig nem az. Sőt! A mobiltelefonok okos használatával élménnyé válhat a tanulás, a felfedező örömével, a kutató kíváncsiságával vetheti bele magát a diák a tudományok dzsungelébe, hogy élménnyé váljon számára a megismerés. Miért nem azon fáradozunk, hogy a tanár olyan órát tartson, amelyet érdemes lefilmezni, otthon újranézni, ismerősökkel megosztani? Miért ne fényképezze le a diák a táblára írt vázlatot, hogy közben a tanár szavaira figyeljen, a körmölés ne zavarja ebben? Miért ne legyen házi feladat naplója a telefonján a nebulónak? Miért ne válaszoljon azonnal és egyszerre az osztály a tanár kérdéseire okostelefon applikáció segítségével? Miért ne keresse ki a Google Map-en a földrajzórán említett helyeket? Miért ne játsszon nyelvórán szókincsgyarapító játékokat? Miért ne keressen irodalmi idézeteket, verseket az elektronikus könyvtárakban? Mert akkor esetleg élmény lesz számára az iskola és elérhető a tudás?
Netán azt példázzuk, hogy nekünk buta választókra és fogyasztókra van szükségünk?
Miközben a mobiltechnológiával támogatott oktatás ma már egyre gyakrabban használt fogalom és gyakorlat a világban, mifelénk arról vitázunk, hogy reggel, az első óra előtt el kellene-e a diákoktól a mobilt kobozni?
A mobil csak alakra hasonlít a palatáblára. És még valamiben. Abban, hogy sokan betiltották volna néhány évtizeddel ezelőtt a füzetet és a radíros ceruzát is, mert utóbbival törülni, korrigálni lehet a hibákat, a füzetben meg haza lehet vinni a táblára felírt tanári jegyzetet.
Az okostelefon iskolai ellenzői semmiben sem haladóbbak, mint azok, akik legszívesebben összetépték volna a füzetet.
A tiltás sokkal kényelmesebb megoldás, mint megtanulni és megtanítani okosan használni, és igen visszaélés nélkül, a technikai csodát. A mobilt, amely éppúgy válhat bunkófonná vagy világra nyitó ablakká, amint a késsel is lehet gyilkolni, de kenyeret szelni is. És senkinek nem jut eszébe eltiltani már a kést a gyerektől, ha megtanítottak neki azt veszélytelenül használni.