Shakespeare legismertebb drámájának, a Rómeó és Júliának címszereplői régi családi ellentétek miatt nem ismerhetik meg a földi boldogságot. Tragédiájuk manapság sokszorosan megismétlődik politikai családi hovatartozás miatt. A politikai ideológia átszövi, és megfojtja a szerelmet is – cikkeznek a hihetetlen jelenségről amerikai szerzők.

„A megosztottság hovatovább annyi problémát okoz nekünk, hogy geopolitikai vetélytársaink, Oroszország és Kína már Amerika hanyatlásáról beszélnek. És lehet, hogy igazuk van” – írja a RealClearPolitics hasábjain a társadalmi bizalom kérdésére szakosodott Kevin Vallier filozófus.

Borúlátásnak oka az a decemberben megjelent felmérés, amely rávilágít, hogy számos amerikai fiatal már ideológiai alapon randizik. Valliert meglepte, hogy milyen nagy szerepet játszik a politikai beállítottság a romantikus kapcsolatok kialakításában. Az egyetemisták körében készült kutatásból kiderül, hogy a Demokrata Párttal szimpatizáló fiatalok 71 százaléka nem randizna Trump-szavazóval. A republikánus egyetemisták 31 százaléka kínosan kerülné a baloldali ellenkező nemhez tartozókat. És nemcsak a szerelmi kapcsolatokat, hanem a baráti viszonyt is befolyásolja a politikai hovatartozás. A baloldali fiatalok némiképp elutasítóbbak a jobboldali fiatalokkal szemben. 37 százalékuk még baráti viszonyt sem tud elképzelni velük. A republikánusok esetében 5 százalék nyilatkozott így.

Vallier felveti, hogy mivel a baloldaliak vannak többségben az amerikai egyetemeken, ők megengedhetik maguknak, hogy elzárkózzanak a republikánusoktól, hiszen így is marad elég potenciális randipartner és barát. Ráadásul ezzel erősítik a baloldaliak összetartozás-érzését, más szóval a csordaszellemet. A párkapcsolatok létrejöttében mindig van szerepe a világnézetnek, márpedig a baloldali fiatalok általában nem vallásosak, ezért hajlamosak a politikai nézetekkel helyettesíteni a felekezeti hovatartozást.

Ám ennél is fontosabb, véli Vallier, hogy a pártszimpátia alapú szelekció a hierarchiában elfoglalt helyet is mutatja. Régen a vagyon, a végzettség, a vallás és az etnikai hovatartozás szolgált a társadalmi státusz kifejezésére. Ezek jelentősége mára csökkent. A politikai hovatartozás azonban egyúttal értékmérő lett: a másik párt szavazóitól elzárkózó fiatalok rangon alulinak tartják, hogy az előbbiekkel lépjenek szoros kapcsolatra, hiszen ezzel elveszítenék felsőbbrendű státuszukat.

Az újfajta „politikai vakbuzgóság” egyszerre tünete és katalizátora is a társadalmi megosztottságnak, figyelmeztet Vallier. Jól mutatja, hogy milyen mélyek a társadalmi árkok, és előrevetíti, hogy az elkülönülés még nagyobb lehet, hiszen a fiatalok már eleve elzárkóznak a más politikai nézetet vallóktól.

Szerencsére vannak azért olyan kutatási eredmények is, amelyeknek fényében remélhetjük, hogy Vallier félelmei túlzottak. A BBC szociálpszichológiai kutatásokat összefoglaló tudósításából kiderül, hogy  a pártszimpátián alapuló előítéletek is jelentősen csökkenek, ha az előzetesen elutasított csoporthoz tartozókkal közvetlen kapcsolatba kerülünk. Ha partnerünk szimpatikus, akkor könnyen átsiklunk a politikai határvonalak fölött, így az elutasított ellenkező oldalhoz tartozóval is romantikus kapcsolatra léphetünk.

Ahogyan a jó öreg Will megállapította: Mert mint mondják, még a hitvány ember is megnemesedik, ha szerelmes, valami nemesség szállja meg, ami nem véle született.