Olvasom, hogy Traian Băsescu lemondott a rendkívüli jogorvoslat lehetőségéről a Legfelsőbb Bíróság döntése kapcsán, amellyel jogerősen megállapították, hogy a volt elnök együttműködött a kommunista titkosszolgálattal, a Securitatéval. Eszembe jut a székelyek különleges kapcsolata az exelnökkel.

Emmán döfi, ez a Böszi! – bólogatott helyeslően a székely emberek nagy része, akiknek csudára jól esett, hogy Traian Băsescu egyszer-kétszer betért (megtisztelte) házaikba, és megivott velük egy kupica pálinkát. A székely szereti, ha megbecsülik, ha nem ellenkeznek vele, hanem meghallgatják autonómia igényét, még ha legyintenek is rá. Bukarestből megüzenhetik neki: annyi autonómia jár az erdélyi magyaroknak, mint a caracali románoknak. Magyarra fordítva: semennyi! Elnézi, ha pálinkás pajtása kétkulacsoskodik.

Meg is hálálták a székelyek Traian Băsescunak a demokrata politikusi alakítását. Kétszer is. Egyszer, amikor – a sajtó és az RMDSZ figyelmeztetése ellenére – több mint hetvenezren szavaztak rá, s választották vissza. Másodszor, amikor tüntetően távol maradtak a leváltását célzó népszavazástól, s ezzel megmentették őt.

Sokan tapsoltak Băsescunak akkor is, amikor a Tismăneanu-bizottság tényfeltáró munkája után ünnepélyesen elítélte a kommunizmust. Cseppet sem zavart senkit sem, hogy miközben a kommunizmus bűnnek nyilváníttatott, egyetlen kommunista vezér vagy szekus tiszt ellen sem indult bűnügyi eljárás.

Traian Băsescu második mandátuma alatt elkezdődött a politikai boszorkányüldözés, s a titkosszolgálatok növelték a befolyásukat az igazságszolgáltatásban (nemcsak az i-ről maradt el a pont, hanem az i betű is kihullott belőle), a politikában.

Aki azt gyanította, hogy ez nem teljesen a véletlen műve, nem tévedett sokat. A bukaresti ítélőtábla megerősítette, hogy Traian Băsescu volt államelnök, jelenleg európai parlamenti képviselő együttműködött az egykori kommunista titkosszolgálattal, a hírhedt Szekuritátéval. Fedőneve Petrov volt.

Természetesen Traian Băsescu tagadott, s gyorsan egy védjegyévé vált logikai bukfencet vetett: „Nem tudtam róla, hogy a katonai kémelhárítás a Szekuritáté. Azt gondoltam, hogy ez a védelmi minisztérium egyik szolgálata” – védekezett a volt államfő. Ó megjátszott szent naivitás!

Vagy talán mégsem volt színjáték ez a részéről, egyszerűen csak hülyének tartott mindenkit továbbra is, mint akkor, amikor műkönnyekkel verte át választóit, akik most feszélyezve igyekeznek elfelejteni azt a tíz évet, amikor az országot minimum egy besúgóra, de valószínűsíthető, hogy egy szekusra bízták szabad választásokon. Băsescunak a legnagyobb „eredménye”, hogy amint lehetett, amint kialudt a társadalmi éberség, visszacsempéssze szeretett titkosszolgálatait a láthatatlan, ám valós hatalomba. Azokat a szekusokat, akiket egy másik tragikomikus figura, Ion Iljics Iliescu elbújtatott egy időre a felháborodott romániaiak szeme elől.

És mit tehet a székely ember, aki eddig büszke volt arra, hogy Böszi oldalán, Böszi pedig az ő oldalán állt?

Elmerenghet azon, hogy őseik jól látták: még a báránybőrbe bújt farkas is, noha a szőrét elhányja, de a szokásait soha. Moroghat magában, moroghat magára: Nem is volt olyan döfi, ez a Böszi!

Jó lenne, ha mindenki leszokna a politikai rajongásról, mely bűnös hajlongáshoz vezet!