Ambrus Attila

Olvasom, hogy nagy bajban vannak a tengerparti vendégfogadók. Lasszóval sem tudnak szakácsokat, pincéreket, szobalányokat fogni. Mert nincsenek. A szegény megyék a legszegényebbek, hiszen fiataljaik külföldre távoztak, így ahonnan tavaly, tavalyelőtt még jöttek a tengerpartra pénzt keresni, már onnan sem jönnek. Súlyos gond a népfogyatkozás.

Eddig sem kizárólag a jegesmedvék gondja volt a klímaváltozás, ám most kénytelenek voltunk beismerni, hogy nem ér rá unokáinkra testálni a megoldáskeresést.

Ha nem jön nagyon gyorsan óriási csökkenés az üvegházhatású gázok kibocsátásában, olyan határértékeket fogunk már pár évtizeden belül is átlépni, ahonnét nem lesz visszaút – állítja az ENSZ legfrissebb  jelentése az éghajlatváltozásról.

Bizonyára elfogult vagyok, életem első negyedszázada, amit a kommunizmusban éltem le nem avat objektív véleménymondóvá. De a szubjektíven formált, tapasztalatokra alapuló sejtésem a kommunizmussal kapcsolatban talán mégis közelebb áll a valósághoz, mint azoknak a tízen- vagy huszonéveseknek a bizonyossága az üdvözítő eszméről, akik egyetlen percig sem élvezhették áldásait.

A falanszter szót eredetileg az utópista szocialisták egyike, a francia Charles Fourier használta a szocialista társadalom alapsejtjének megnevezésére. Szerinte a távoli jövőben az emberek kb. kétezres csoportokban élnek majd közös lakó- és munkatelepeken, amelyeken mindenki a neki legkedvesebb munkát választhatja, s egyenlő arányban részesül a közös javakból.

A koronavírus-járvány kitörése óta megkétszereződött a magukat magányosnak érzők száma az Európai Unióban – derült ki az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának felméréséből.

Az oxford-szótár szerint az elmúlt évtizedet legtalálóbban leíró kifejezés a post-truth, azaz a posztigazság lett. A szótárkészítők szerint a posztigazság olyan helyzetet leíró jelző, mikor a tárgyilagos tények kevésbé hatnak a közvéleményre, mint az érzelmeken, személyes hiten alapuló érvek.

Az álhírek leginkább olyan politikailag aktív egyéneket érnek el, akiknek már eleve világos politikai véleményük van. Éppen azért jut el hozzájuk a pártos propaganda, mert egyoldalú fórumokat látogatnak – az álhíreknek azonban vajmi kevés szerepük van szektás nézeteik kialakulásában. A fiatalok azonban az átlagnál védtelenebbek velük szemben.

Egy korszak végén járunk – véli Bene Zoltán a Magyar Nemzetnek adott interjújában. A szegedi író, aki magát avitt figurának tartja, mert nem hisz  mindabban, amit a fogyasztói társadalom értéknek tekint, úgy véli, hogy egyrészt naivitás, másrészt nagyképűség azt gondolni, hogy – az eddigi összes civilizációval ellentétben – a mostani, a modern, nyugati örök érvényű lesz.

Az emberi közösségek viszonyulása a szabadsághoz és a kényszerhez esetleges. A tanult elit tagjai szeretik azt hinni, hogy a politikát a racionalitás irányítja, és az emberek saját jól felfogott érdekeiket követve cselekszenek. Hasonló hiten alapszik a demokráciába vetett bizalom is. A koronavírus járvány azonban rádöbbentett, hogy talán mégsem így van.

Négyszáz napja tört ki az orosz–ukrán háború, hogy mikor ér véget, az megjósolhatatlan. Négyszáz napja figyeljük napról napra a frontról érkező híreket, próbáljuk kihámozni a propaganda szövetéből a valóságot.