Ambrus Attila

Az álhírek leginkább olyan politikailag aktív egyéneket érnek el, akiknek már eleve világos politikai véleményük van. Éppen azért jut el hozzájuk a pártos propaganda, mert egyoldalú fórumokat látogatnak – az álhíreknek azonban vajmi kevés szerepük van szektás nézeteik kialakulásában. A fiatalok azonban az átlagnál védtelenebbek velük szemben.

Egy korszak végén járunk – véli Bene Zoltán a Magyar Nemzetnek adott interjújában. A szegedi író, aki magát avitt figurának tartja, mert nem hisz  mindabban, amit a fogyasztói társadalom értéknek tekint, úgy véli, hogy egyrészt naivitás, másrészt nagyképűség azt gondolni, hogy – az eddigi összes civilizációval ellentétben – a mostani, a modern, nyugati örök érvényű lesz.

Az emberi közösségek viszonyulása a szabadsághoz és a kényszerhez esetleges. A tanult elit tagjai szeretik azt hinni, hogy a politikát a racionalitás irányítja, és az emberek saját jól felfogott érdekeiket követve cselekszenek. Hasonló hiten alapszik a demokráciába vetett bizalom is. A koronavírus járvány azonban rádöbbentett, hogy talán mégsem így van.

Négyszáz napja tört ki az orosz–ukrán háború, hogy mikor ér véget, az megjósolhatatlan. Négyszáz napja figyeljük napról napra a frontról érkező híreket, próbáljuk kihámozni a propaganda szövetéből a valóságot.

El kell menni onnan, ahol a ronda dolgok történnek, ki kell lépni abból a képből, ahol a Megváltót korbácsolják. Tegnap…

Láttam a jövőt. Szerbiában láttam  az erdélyi jövőt. Kiégett volt, mint a hajdani szőlősök helye. Fullasztó, levegőtlen mint a tomboló negyven fokos meleg.

Minden évben március 15. előtt kutatom, újraolvasom, hogy mit kívánt a magyar nemzet, s számba veszem, abból mára mi valósult meg, illetve mit veszítettünk el, noha már úgy éreztük: megszereztük. Jókai Mór a nemzet akaratát így fogalmazta meg 175 évvel ezelőtt: Legyen béke, szabadság és egyetértés.