Egy nappal a tokiói nyári játékok megnyitása előtt mutatják be a jeles
sportújságíró, Becze Zoltán könyvét a csíkszeredai magyar
konzulátuson. Az Erdélyi székelyek és magyarok a nyári olimpiai
játékokon az idei könyvtermés egyik legjelentősebb darabja. Nem
csupán jól dokumentált, átfogó munka, hanem izgalmas olvasmány is. A
szerző mesterien elegyíti a tényszerű adatok közlését a lektűrrel.
A több évtizedes kutatómunka árán megszületett könyv megírásakor a
szerző hat hiteles forrásra támaszkodott, ezek közül a legfontosabb az
olimpiák három nyelven kiadott hivatalos jegyzőkönyvei.
Aki ezek után azt gondolná, hogy száraz adatgyűjteményt kap a kezébe,
az téved. Becze Zoltánnak volt gondja arra, hogy számos érdekességet
is megosszon az olvasóval. Aki miközben végigköveti a modern kori
olimpiákon szerepelt erdélyi székely és magyar sportolók eredményeit,
sok kulisszatitokra bukkan.
Megtudhatja, hogy hogyan lett hetven évvel a versenye után érmes az
aradi evezős, Leviczky Károly? Miért kellett M. Kovács néven indulnia a
dobogós Kóczán Mór református lelkésznek? Hogyan került az első
székely olimpiai bajnok arcképe a szegedi dóm 12 apostola közé? Miért
lett az olimpiák történetének legpechesebb versenyzője Barát-
Lemberkovics Antal? Hogyan lett Veres Ibolyából Viorica Ioja? Mikor volt
versenybíró Igor Sztravinszkijjel, Enescuval és Ravellel Bartók Béla?
Külön érdekessége a könyvnek, hogy leírja miként javasolta majdnem fél
évszázaddal Coubertin báró előtt a magyar nemzeti olimpiai játékok
felállítását a bradi nemes, Kerekes Mihály.
A könyv legnagyobb érdeme, hogy leírja, a modern olimpiákon több mit
kétszáz erdélyi székely és magyar sportoló vett részt. 47-en közülük
dobogóra állhattak. 8-an magyar színekben, 6-on román színekben, 1
sportoló pedig német színekben lett olimpiai bajnok. Teljesítményükkel –
ha Erdély történelmi nemzetei címmel indultak volna – a 208 nemzet
közül a világranglista 33. helyén állnának, megelőzve sporttörténelmükre
oly büszke nemzeteket, mint az osztrákok, a szlovákok vagy a zsidók.
A szerző azonban nem vádolható beszűkült látókörrel, könyvében
megemlíti a román sportolók teljesítményét, ír a gyergyószentmiklósi
Marius Urzicáról vagy Nadia Comaneciről is, de megemlíti a játékok
nagy ikonjait is, mint amilyen Michael Phelps, Usain Bolt vagy Bob
Beamon volt.
A kötethez előszót éppen a tokiói nyitónapon 76. születésnapját töltő,
olimpiai, Európa- és világbajnok vízilabdázó, Molnár Endre írt:
„Aki elolvassa ezt a könyvet, megtudhatja belőle, hogy ezek a sportolók
erdélyi magyarok és székelyek, bármilyen zászló vagy címer alatt érték
is el eredményeiket. (…) Ők Erdély szülöttei és akárhová vetette őket a
sors, szívükben-lelkükben azok is maradtak, maradnak.”
Zárszavában Becze Zoltán megjegyzi: a 47 sportoló története „örök
tanulság, hogy el lehet indulni egy székely kis faluból vagy a kincses
városból is és feljutni a világ tetejére. Sportkarrierjük, emberi nagyságuk
örök példa a mai sportolók számára.”
Idén újabb erdélyi sportolóknak szurkolhatunk. Hamarosan talán elérjük
a félszáz erdélyi magyar érmet is.