Az emberi közösségek viszonyulása a szabadsághoz és a kényszerhez esetleges. A tanult elit tagjai szeretik azt hinni, hogy a politikát a racionalitás irányítja, és az emberek saját jól felfogott érdekeiket követve cselekszenek. Hasonló hiten alapszik a demokráciába vetett bizalom is. A koronavírus járvány azonban rádöbbentett, hogy talán mégsem így van.
A vírusszkeptikusok előbb nem viseltek maszkot, majd hirtelen elkezdték hordani, amint terjedni kezdett az összeesküvés elmélet, miszerint a beoltottak terjesztik a kórt – egy diabolikus terv szerint, melyet a Főgonosz: Bill Gates, a Világkormány vagy a Gyíkember koordinál. Csak a nyakas székelyek voltak azok, akiknek a motivációja különbözött, ők kezdetben azért nem viselték, később meg azért tették fel az arcmaszkot, mert nekik aztán senki ne szabja meg, hogy mikor mit és mikor mit nem.
Tőlünk nyugatabbra tanulmány is készült a tömegek viselkedéséről a járvány idején. Kiderült, hogy a járvány megfékezésének érdekében hozott döntéseket sok egyszerű ember helytelennek tartott, noha a szakértők és tudósok többsége kifejezetten szorgalmazta őket. Az Egyesült Államokban a vidéki emberek sokasága a szabadság jogtalan korlátozásának tekintette a kötelező maszkviselést és az egyéb korlátozó szabályokat, ezért bojkottálta azokat.
Daniel M. Rothschild, a George Mason Egyetemen működő Mercatus Center agytröszt elnöke szerint, a koronajárvány idején azok a szabályok bizonyultak működőképesnek, amelyek összhangban voltak a hétköznapi emberek normáival, és azok voltak a bölcs döntéshozók, akik követték, nem pedig irányítani akarták a néphangulatot. Rothschild megjegyzi, hogy az emberek már az éttermek bezárása előtt is kerülték a vendéglátóhelyeket, és a magánvállalatok is előbb vezették be a távmunkát, mint ahogyan az állam előírta. A bölcsebb politikusok pedig még akkor is követték az emberek elvárásait, amikor azok járványügyi szempontból némi kockázatot jelentettek. Az Egyesült Királyságban a karácsonyi ünnepekre időzített lazítást említi, méltatva Boris Johnson miniszterelnököt, amiért belátta, hogy a britek a karácsonyi szokásaikból járvány idején sem engednek.
Rothschild az individualista értékek erejét és a gondoskodó állammal szembeni egészséges szkepszist olvassa ki a járványügyi kultúrharcból, egy másik szerző, Barton Swaim konzervatív politikai tanácsadó úgy vélekedik a Wall Street Journalben, hogy a korlátozások kizárólag az elit önző érdekét és értékfelfogását tükrözték. A fehérgallérosoknak, vagyis a szellemi munkából élőknek nem okoztak különösebb nehézséget a lezárások és a távmunka. A kétkezi munkából élőknek viszont annál inkább. Nemcsak megélhetésük került veszélybe, de emberi mivoltuk is – véli Swaim.
Swaim egyenesen odáig megy, hogy a maszkban emberi mivoltunk eltörlésének eszközét látja. Ahogyan az iszlám fundamentalisták által megkorbácsoltatás terhe mellett kötelezővé tett burka, úgy Swaim szerint a maszk is megfosztja az embereket arcuktól és egyéniségüktől, egyúttal pedig arra késztet, hogy felismerhetetlen embertársaikban veszélyforrást lássanak.
Bárhogy legyen is a járvány kórképe mellett a korkép is számos izgalmas vitára ad alkalmat. Remélem, tanulságra is.