Haza híja

Szokatlanul kiterjedt és megállíthatatlan a Kelet-Európából Nyugat felé irányuló munkaerő-kivándorlás, amely leginkább Romániát érinti – olvasható a Nemzetközi Valutaalap jelentésében.…

Continue Reading

Diplomagyárak

Kissé felvágós ismerősöm henceg azzal, hogy náluk a cégnél még a köztisztasági menedzserek, azaz a takarítónők is egyetemet végeztek.

Első hallásra úgy tűnik, minden a legnagyobb rendjén van a felsőoktatási intézmények háza táján, az egyetemek akárcsak a múlt évszázad ötvenes-hatvanas éveiben az anyagi és erkölcsi fejlődés zálogának tekinthetők. Hogyan is állunk?

(tovább…) Continue Reading

Hófehérke és a hét törpe híre

A cancel culture – amit magyarul legtöbben, egyébként helytelenül, eltörléskultúrának fordítanak – Cervantes, Shakespeare, Haydn, Mozart és Beethoven művészetének kétségbevonása után eljutott a mesékig. Míg az említett alkotókra rásütötte a fejér felsőbbrendűség bélyegét, kisgyerekkorunk mesehőseit a nők elleni erőszak néma elszenvedőiként kívánja örökre kiírni a kultúránkból.

(tovább…) Continue Reading

Az árral szemben

A forráshoz csak az árral szemben lehet eljutni – írta André Gide. Ezt megszívlelve indult el március 4-én a Duna torkolatától fel a Szent György ágon Varga Richard. Úticélja Európa második leghosszabb folyójának a forrása, a Fekete tengertől 2850 kilométerre fekvő  feketeerdei Donaueschingen. Úgy tervezte, hogy a nagy utat, amelyet ebben az irányban csak kevesen jártak be, 3-4 hónap alatt megteszi.

(tovább…) Continue Reading

Gyűlöletbeszéd ellen még nincs orvosság!

Hofi Géza a nagy magyar nevettető a kedves mamától tanulta meg, hogy a faluban az a jóféle, akiről a falu mondja. A világfaluban hasonló a helyzet: a posztigazság teljében gyűlöletbeszédnek minősül az, amit bizonyos csoportok annak minősítenek, s nem számít gyűlöletkeltésnek, amit a Facebukborék lakói nem tartanak annak. És ez már egyenesen tragikus, nem pedig vicces helyzet. (tovább…)

Continue Reading

Népfogyatkozás

 

Különös hirdetést olvastam egy brassói internetes portálon: sírgondozást vállal egy káefté, ajánlata elsősorban azoknak szól, akik külföldön élnek és dolgoznak, s erkölcsi kötelességüknek érzik, hogy őseik örök pihenőhelyét rendben tartsák.

Mintegy másfél évtizeddel ezelőtt jelentek meg az első hirdetések, hogy idősgondozást vállalnak, főként munka nélkül maradt ötvenes-hatvanas éveikben járó nők. Aztán a külföldi, uniós, brit vagy izraeli munkaerőpiac is felfedezte a romániai gondozónőket, s így vált egyre nehezebbé ápolókat találni az itthon maradt öreg szülők mellé. (tovább…)

Continue Reading