A forráshoz csak az árral szemben lehet eljutni – írta André Gide. Ezt megszívlelve indult el március 4-én a Duna torkolatától fel a Szent György ágon Varga Richard. Úticélja Európa második leghosszabb folyójának a forrása, a Fekete tengertől 2850 kilométerre fekvő feketeerdei Donaueschingen. Úgy tervezte, hogy a nagy utat, amelyet ebben az irányban csak kevesen jártak be, 3-4 hónap alatt megteszi.
A tavaly, amikor 5070 kilométeres kajakkalandját befejezte, Richard a parton állóknak, őt ünneplőknek azt mondta: Találkozunk a Fekete tengernél. Sokan tréfának hitték, de ő komolyan gondolta. Érett már benne a terv, hogy hamarosan a Duna egész hosszát végig fogja evezni…, de nem ahogy a legtöbben teszik. Nem vízmentén, hanem árral szemben.
Varga Richard kajakjának a neve Why not?, azaz Miért ne? Szóval, miért ne eveznének fel Európa második legnagyobb folyóján? – tette fel a nagy kérdést barátnőjének, Kis Klaudiának. Elhívta, hogy tartson vele ezen az expedíción. A legnagyobb meglepetésére Klaudia azonnal rávágta a határozott igent.
Naponta mintegy harminc kilométert haladnak. Elsuhantak már a hajdani Ada Kaleh sziget fölött, elhagyták a Vaskaput, mögöttük van Galambóc vára, az egykori Columbaria római erődjét, eleveztek Újvidék 1993-ban a béketeremtés nevében lebombázott hídjának pillérei között.
Legutóbb Dunacsébnél táboroztak. Előttük még a horvátországi Duna-szakasz, amelynek jobb partja nincs, csak bal partja. Aztán hazai vizekre térnek, hogy végül Szlovákián és Ausztrián át érjék el Donaueschingent, a Breg és a Brigach patakok egyesülésének, a Duna megszületésének helyét.
Bizonyára megkérdezik, miért kell végig, illetve a kezdetig evezni a Dunán? De bizonyára nem elégítené ki Önöket sir Edmund Hillary alkalmazott válasza: Mert ott van.
Varga Richard és Kis Klaudia kalandja – az egyéni teljesítményen túl – a környezetvédelem és az emberbarátiság jegyében zajlik. „Szeretnénk felhívni a figyelmet a tiszta folyók jelentőségére, támogatjuk a Tiszai PET kupát, akárcsak a Bátor Tábor Alapítványt” – vallották meg a fiatal evezősök.
A PET Kupa a Duna mellékfolyója szennyeződésének felszámolására létrejött non-profit, civil kezdeményezés. Úgy járul hozzá a Tisza megtisztításához, hogy egész évben rendezvényeket, hónapokon átívelő hulladékszedési akciót, csapatépítő tréningeket, kiállításokat és szakmai egyeztetéseket szervez.
Kis Klaudia azt írta a kajakkaland Facebook oldalán: „Másodparancsnoki felelősségemnek tekintem, hogy a környezettel együttműködve felhívjuk a figyelmet a környezetvédelem fontosságára, ezért a napi 8-10 órás evezés és a félholtan sátorba dőlés között tudósítok a Duna állapotáról és a Duna-menti környezetvédelmi vonatkozásokról.”
„A kalandtúra egyben jótékonysági célt is szolgál. A Bátor Tábor alapítványát támogatom, akik élményterápiával segítik a daganatos beteg gyermekeket” – mondta Klaudia.
És mindezeken túl a két evezős erőfeszítése megerősít mindannyiunkat abban, hogy nem érdemes mindig csak az árral úszni. Néha szembe kell fordulni az árral, mert ha merünk önmagunk lenni és nem úszni az árral: ez a szabadságunk. Alkalmat teremtenek arra, hogy úgy gondoljunk az életre, mint egy gyors sodrású folyóra. Ha küzdesz, hogy elérj valamit, olyan, mintha árral szemben úsznál: nehéz és fáradtságos. De megéri!