Az oktatás kérdése kezd nemzetbiztonsági üggyé válni – mondta Sorin Cîmpeanu miniszter egy konferencián. Meg is indokolta, hogy miért gondolja így. Azért, mert az iskolaelhagyás tekintetében Románia rekorder Európában. Emellett nálunk feltűnően nagy a különbség a vidék és a város között: urbánus környezetben a diákok 5, vidéki környezetben viszont 25 százaléka hagyja abba a tanulmányait a középiskola elvégzése előtt.

Ezt hallva – elhessegtetve azt a kritikát, hogy az oktatás nem kezdett el nemzetbiztonsági üggyé válni, hanem mindig is az volt – a megoldások (legalább) vázolására várok. Hiába.

Nem hagy nyugodni a dolog. Ezért a következő napokban lázasan böngészem a hírportálokat, keresve, hogy mit tesz az Oktatási Minisztérium. Nos, két meglepő tervezett lépésre bukkantam. Amelyek eszembe juttatták, hogy a tárca nevében valaha ott állt az innováció szó is. Bár ugyan soha nem sikerült lényeges újításokat elősegíteni a gazdasági, társadalmi életben, most utólag rászolgáltak a megelőlegezett titulusra. Valóban innovatív, amit kiötöltek.

Például azt, hogy a különböző régiókban máskor lesznek a szünidők. Így nőni fog a szállodák lefoglaltsága, mert a szülők nem riadnak vissza a zsúfoltságtól. Ezzel a minisztérium támogatja a turisztikai iparágat.

A másik ragyogó ötlet, hogy a következő tanévben a diákok is kiértékelhetik a pedagógusok munkáját. Radu Szekely oktatási államtitkár elmondta, hogy a minisztérium illetékesei az Országos Diáktanács képviselőivel közösen dolgoznak a módszertanon és a kérdőíveken, amelyek segítségével a diákok minősíthetik majd a pedagógusok tevékenységét. „Olyan eszköz ez, amelyre amúgy minden szolgáltatást igénybe vevő ügyfél jogosult, hogy segítsen az illető szolgáltatás minőségének javításában. Mert hát alapvetően az oktatás is egy szolgáltatás” – véli Radu Szekely. Arra pedig kínosan ügyelnek, hogy a tanár ne tudja meg, melyik nebulónál áll bukásra. Mert ha egyszer az oktatásra szolgáltatásként tekintünk, a szolgáltatás alanyának, a diáknak többletjogai vannak, mint a szolgáltató tanárnak. A minisztérium pedig segít a pedagógusoknak a diákok képességeihez és elvárásaihoz igazítani az oktatási folyamatot.

Hogy mit vár el a diák, arról a következő történet jut eszembe: Panaszkodik az elsős Jenőke a szüleinek, hogy a tanító néni egyfolytában zaklatja. Az apuka beszél a tanítónővel, aki meghívja: vegyen részt az órán, s majd láthatja, hogy semmi sem igaz abból, amit a kisfiú állít. Az óra közepén a tanítónő megkérdi Jenőkétől, mennyi kettő meg kettő. Mire Jenőke diadalmasan felkiált: „Látod-e apu, megint kezdi!”

A minisztérium is kezdi és végzi a káosz növelését a hazai oktatásban. Lévén az oktatás nemzetbiztonsági kérdés, jelentést kér a tanárokról. Ezzel úgy érzi, hogy kipipálta.