Az Egyesült Államokból hazatért ismerősöm elborzadva meséli, hogy az amerikai fiatalok többsége fogékony a kommunista eszmékre. Németországi barátunk rátromfol: náluk a kommunista eszmék mellett a náci propaganda is teret nyer. Akárcsak mifelénk, mondanám én is, közben az is eszembe jut, hogy emellett lelkesen érvelnek fiataljaink a woke, az eltörléskultúra mellett is. Székelyföldi kisváros konfirmandusai közül többen kérdezik meg névtelenül a lelkészt arról, amit másoktól nem mernének megkérdezni: ők valójában fiúk vagy lányok?
Bár elvileg bármilyen információhoz pillanatok alatt hozzáférhet, a fiatal generációnak nem sok fogalma van a nemzedékek alatt összegyűjtött tudásról. Helyette inkább olyan elképzeléseket tesznek magukévá, amelyek növelik személyes presztízsüket, kilógnak a sorból, felhívják magukra a figyelmet.
A legtöbben az álhíreket okolják ezért, azok ellen hirdetnek háborút. Az álhírek és az összeesküvés-elméletek hovatovább a demokratikus rendre fenekedő legnagyobb veszélynek számítanak – állítják. Sorra jelennek meg a különböző elméletek és kutatások arról, hogyan lehetne megfékezni a társadalmi együttéléshez szükséges bizalmat aláásó, és a megosztottságot tovább fokozó álhíreket és szektás propagandát. A bölcsebbek úgy vélik, hogy úgy törhetünk törni ki a véleménygettóból, úgy őrizhetjük meg józan ítélőképességünket, ha a magunkétól eltérő véleményeket is meghallgatjuk, kételkedve fogadjuk az ismeretlen forrásból származó híreket, és kerüljük a szenzációhajhász, hisztérikus tartalmakat.
Csakhogy korántsem az álhírek jelentik a legnagyobb problémát! Az álhírek leginkább olyan politikailag aktív egyéneket érnek el, akiknek már eleve világos politikai véleményük van. Éppen azért jut el hozzájuk a pártos propaganda, mert egyoldalú fórumokat látogatnak – az álhíreknek azonban vajmi kevés szerepük van szektás nézeteik kialakulásában. A fiatalok azonban az átlagnál védtelenebbek velük szemben.
Ismereteikben ugyanis nagy arányban vannak jelen az új elméletek. A fiatal nemzedék a közösségi média információzivatarában nő fel, viszont nagyon sekély történelmi tudással rendelkezik. A fiatalok a közösségi igazodási kényszer miatt eleve hajlamosak felsorakozni a divatos nézetek mögé, és megfelelő történelmi tudás híján nem is nagyon tudnak vitába szállni velük. Edmund Burke angol filozófus írta: „Elődeink aligha voltak bölcsebbek nálunk, de a ránk hagyományozott gondolataik megszűrve maradtak fent. Leginkább csak azok a régi gondolatok őrződnek meg, amelyeket nemzedékek sora érdemesnek tart rá, hogy továbbadjon. Ettől persze még nem feltétlenül igazak, de minden bizonnyal értékesebbek, mint az elmúlt hónapban született felismerések.”
Ez a magyarázata annak, hogy a szélsőséges eszméket, egyebek között a náci és a kommunista nézeteket támogató oldalak és online közösségek mindenekelőtt a fiatalok körében népszerűek. Ők ugyanis megfelelő történelmi ismeretek híján alig tudnak valamit az ordas eszmék okozta borzalmakról, annál többet hallanak viszont a mai demokráciák bajairól.
Ezt a hiátust kellene pótolnia a mai iskolának, nem pedig azon ötletelnie, hogy szüneten elkülönítőbe kellene zárni a rendetlenkedő diákot, a maroktelefonját el kellene konfiskálni, s ha már nem lehet fegyelmezni, ki kellene csapni az iskolából. Ez célravezetne…
Magunkat és a jövő ajtaját csapjuk be, ha így okoskodunk.