A koronavírus-járvány kitörése óta megkétszereződött a magukat magányosnak érzők száma az Európai Unióban – derült ki az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának felméréséből. A 18-35 éves korosztályon belül a magányossági index négyszeresére nőtt.
És ez akár jó hír is lehetne azoknak, akik az elszigetelődésben látták a leghatékonyabb védekezést.
Kevésbé lehetnek lelkesek azok, akik a maszkban emberi mivoltunk eltörlésének eszközét látták. Akik szerint, ahogyan az iszlám fundamentalisták által megkorbácsoltatás terhe mellett kötelezővé tett burka, úgy a maszk is megfosztja az embereket arcuktól és egyéniségüktől, egyúttal pedig arra késztet, hogy felismerhetetlen embertársaikban veszélyforrást lássanak.
Marija Gabriel innovációért, kutatásért, kultúráért, oktatásért és ifjúságért felelős európai uniós biztos azt mondta, hogy az új jelentés alapján átfogóbb elemzőmunka indulhat azért, hogy Európa maradéktalanul megértse és kezelni tudja a magányosság és a társadalmi elszigeteltség problémáját.
A jelentés szerint a koronavírus-járvány drámai módon alakította át az európaiak életét és társadalmi szokásait. A kutatások azt mutatják, hogy a magány és a társadalmi elszigeteltség káros következményekkel jár a mentális és fizikai egészségre nézve, valamint a társadalmi kohézió és a közösségi bizalom szempontjából. A magányt és a társadalmi elszigeteltséget tehát egyre inkább közegészségügyi kérdésként kell kezelni, amely figyelmet érdemel és hatékony beavatkozási stratégiák kialakítását igényli. A járvány idején érzett magánynak még a pandémiát követő időszakban is következményei lehetnek – figyelmeztettek.
A probléma nem új keletű, az Egyesült Királyság mellett Japánban is magányügyi minisztert neveztek ki.
Japánban ugyanis az izoláció miatt megnőtt az öngyilkosságok száma. Japán kutatók azt találták, hogy a magány megváltoztatja az emberi agyat. A kutatások alapján továbbá a kapcsolatok hiánya megnöveli a gyulladásos folyamatokat a szervezetben és csökkenti a természetes immunválaszt. Annyira káros az emberek szervezetére, akár az alkoholizmus, de ennél is megdöbbentőbb, hogy kétszer olyan ártalmas, mint az elhízás.
Japánban annyira ismert a magány pusztító vírusa, hogy szavuk is van rá, ez a Hikikomori. A Hikikomori, amelyet gyakran akut társadalmi visszahúzódásnak fordítanak, az a jelenség, amikor az emberek hónapokig vagy évekig teljesen kivonulnak a társadalomból és modern remeték módjára élik életüket. A felmérések alapján egymillió ember él így Japánban, emellett másfél millió ember veszélyeztetett. A japánok 17 százaléka vallotta azt 2005-ben, hogy nem szokott másokkal találkozni.
A japánok mindig is előnyben részesítették az egyedüllétet, gyakran az önállóság eszméjével tévesen kötve össze. Ez az amerikaiakra is igaz, annyira kiemelik az individualizmust, hogy ötből három amerikai már magányosnak érzi magát.
Mindezeket ismerve és ignorálva az európai országok járványügyi hatóságai mégis erre az útra tereltek. Talán még van idő közösségi aktusokkal megmeneküli a magány örvényéből!
Kezdhetjük a terápiát azzal, hogy felhívjuk egy régi barátunkat, és elhívjuk sörözni vagy fagylaltozni…