Vélemény

Ma van húshagyókedd. Hivatalosan ma ér véget a farsang, holnap már hamvazószerda, a nagyböjt első napja. De nem lennénk mi, gyarló emberek, ha a vigalmat követő tilalmi időszakba ne csempésztünk volna be még egy napot, amelyen ki lehet rúgni a hámból, a torkos csütörtököt.

Katonakoromban többhasábos cikk jelent meg rólam a román hadsereg Apărarea patriei című lapjában. A hőstettre, melynek alanya voltam, valamikor tavasztájt kerülhetett sor. Áradt a Maros, s a hullámok már az üzemanyag-raktárt is elárasztották. A benzines hordók – a kaszárnyában tankhadosztály is működött – már a víz színén lebegtek, félő volt, hogy egyiket- másikat elragadja majd a parttalanná dagadt folyó. Minket vezényeltek ki, hogy mentsük, ami még menthető.

A vadasdi Székely Ferenc nem történész, de neki jutott eszébe immár jónéhány esztendeje, hogy nagyobb születésnapi évfordulókon szólítsa meg  nem csupán irodalmár, hanem általában az erdélyi magyar szellemi életben és közéletben dolgozó kortársait, olyan hosszabb életút-interjúkat készítve velük, amelyek ezután úgynevezett beszélgető-könyvekké álltak össze.

Talán emlékeznek még a kedves hallgatók, hogy a számítógépek megjelenésével és elterjedésével egyidőben hogyan bújtak elő és hogyan váltak egyre bonyolultabbá a stratégiai játékok.

Ma már kevesen emlékeznek az egykor népszerű filozófus, költő, esszéíró Ancsel Évára. Jómagam a múlt század hetvenes, nyolcvanas éveiben találkoztam vele, amikor a magyar televízió műsorában beszélt elsősorban etikai kérdésekről.

Aki eddig nem, az az utóbbi időben panaszkodik. Aki eddig panaszkodott, az egyre többször sopánkodik. Néhányan a kórra, szinte mindenki a korra. Manapság mindenki áldozat akar lenni, azok is, akik nem szenvednek el komoly sérelmeket. Pszichológusok szerint a jelenségnek evolúciós okai vannak, és azért terjed, mert erényes, vagy legalábbis annak látszani akaró társadalomban élünk.

A történet ismerősnek tűnhet, hiszen alig másfél évvel ezelőtt ugyanez esett meg a Transindex nagyobbik testvérénél, az akkor legolvasottabb magyar portálnál, az Indexnél. Az a precedens egyébként a magyarországi sajtó pozitív példája lett, hiszen az Indextől távozó újságírók – olvasói támogatással – létrehozták a Telex nevű sikeres és független hírportált.

Történelmi mélypontjára zuhant a média iránti bizalom. Még az Egyesült Államokban is, ahol nem is olyan rég a szabad sajtó valódi hatalmi ág volt. Egy konzervatív és egy liberális publicista is egyaránt abban látja ennek legfőbb okát, hogy a sajtó formálni akarja a politikát, nem pedig tudósítani róla. Nincs ez másként Erdélyben sincs.

Legkisebb fiam hosszú ideig szemetes akart lenni. Nem is akármilyen, hanem az a szemetes, aki a kukásautón kapaszkodva az autó hátának bal oldali lépcsőjén utazik, s mikor a kocsi megáll, lepattan és gyorsan húzza, a gép emelőkarjához igazítja, üríti, majd a helyére viszi a házak elől a szemeteskukát.

A hegyekben barangoló természetjárókat a magasság vonzza. Hétvégeken, télen-nyáron felkerekednek és csak a maguk gyönyörködtetésére, meg a jó társaság kedvéért, a közös élményekért nekivágnak hegynek-völgynek.

Az oltásellenesek körében világszerte elterjedt két legnépszerűbb áltudományos legenda az oltásoknak, főleg az mRNA típusúaknak a férfi illetve női termékenységre illetve a csecsemőkre kifejtett állítólagos hatásán alapszik.

Homlokon ütött a hír: az ukrajnai Donbasz „szeparatistái”, azaz gyakorlatilag a terület teljes orosz identitású civil lakossága kivonul Ukrajnából (gyerekek, nők, öregek) és testületileg áttelepszik (?) Oroszországba.