Vélemény

„Reggelve kelve, ahogyan ez így szokás, közértbe megy le tejért János és Tamás”. Cseh Tamás és Másik János dalának szövege bújt a minap az emlékezetembe. Benne van a hetvenes évek Budapestjének unalmas, szikrázó jókedvet hírből sem ismerő légköre, melyben ott volt a gondokba belesüppedt sorsok kilátástalansága, a Kádár-korszak minden izmot ellazító, mégis nyomasztó békéje. Ugyanezen a Budapesten egy másik korban egy tüzes fiatal költő éljenző tömeg előtt szavalta: „Sehonnai bitangember, ki most, ha kell, halni nem mer!”.  

Néhány esztendővel ezelőtt, több ismerősőn keresztül, megkértek, hogy dolgozzam fel a  a Franciaországba kivándorolt és ott világhírűvé lett szobrász, Román Viktor levelezését, esetleg be is építve valamiféle olyan életrajzba, amely a családi szempontokat helyezi előtérbe.

Traian (Petrov) Băsescu egykori igazságügyi minisztere, Monica Macovei 2006-ban készíttette el a büntetőtörvénykönyv és a büntető eljárási törvénykönyv módosításának törvényét, amitől szerinte a korrupcióellenes harc és Románia európai integrációja függött.

Minden évben március 15. előtt kutatom, újraolvasom, hogy mit kívánt a magyar nemzet, s számba veszem, abból mára mi valósult meg, illetve mit veszítettünk el, noha már úgy éreztük: megszereztük. Jókai Mór a nemzet akaratát így fogalmazta meg 175 évvel ezelőtt: Legyen béke, szabadság és egyetértés.

Holnap ünnepel a világ magyarsága: 175 évvel ezelőtt vonultak utcára a márciusi ifjak követeléseikkel.