Ritkán nyilatkozik Magyarország jelenlegi pénzügyminisztere, de amikor mégis megteszi érdekes dolgokat mond. A közelmúltban azzal sikerült magára felhívnia a nemzetközi sajtó figyelmét, hogy az ATV műsorában kijelentette: ha most lenne népszavazás az uniós tagságról, maga is a tagság mellett szavazna, tekintettel az ország nettó kedvezményezett státusára. Ám a kérdés új perspektívába kerülhet, amikor az ország majd nettó befizető lesz.
Varga ezzel a magyar kormány számításaira reagált, amelyek szerint Magyarország már az évtized végére nettó befizető lehet. Ám előbb is elérkezhet az az időpont, amikor Magyarország nettó befizetővé válik: nevezetesen akkor, ha és amikor a jogállamisági mechanizmus alapján az EU korlátozza a kifizetéseket. A tervek szerint ez már ősszel bekövetkezhet. Kövér László házelnök kevésbé taktikus és nemrég azt mondta, hogy ma már nemmel szavazna az uniós csatlakozásra.
Hasonló a hangulat az EU másik rebellis országában, Lengyelországban is, ahol nemrég az igazságügyi reform kapcsán minden korábbinál jobban elmérgesedett a viszony Brüsszel és Varsó között. A lengyel igazságügy-miniszter az egyik jobboldali lapnak adott interjújában úgy fogalmazott, hogy bár személy szerint támogatja országa EU-tagságát, de Lengyelországnak nem kellene a következmények teljes figyelmen kívül hagyásával az EU-ban maradnia. A polexit lehetőségét egyébként az EU olyan vezető politikusai is belengették, mint az Európai Bizottság alelnöke, Věra Jourová, az Európai Néppárt (EPP) leköszönő elnöke, Donald Tusk (aki Jarosław Kaczyński nagy bánatára Lengyelországban kívánja folytatni politikai pályafutását) és az EPP parlamenti frakciójának elnöke, Manfred Weber.
Ma úgy tűnik – és ezt Varga Mihály idézett nyilatkozata is alátámasztja – hogy egyetlen dolog tartja Magyarországot és Lengyelországot az EU-ban, nevezetesen a pénz. Nem véletlen, hogy a jogállamisági mechanizmus bevezetésével Brüsszel épp ezzel az eszközzel próbálja megfegyelmezni a két rebellis tagállamot. Lengyelország esetében ez sikeresnek tűnik, ha arra gondolunk, hogy szombaton Kaczyński bejelentette, hogy megszüntetik a Legfelsőbb Ügyészség Fegyelmi Tanácsát (azért, hogy majd később, más formában ismét létrehozzák), s ezzel eleget tesznek az Európai Bíróság döntésének. A Bloomberg szerint Varsót az késztette meghátrálásra, hogy féltek, nem kapják meg a helyreállítási alap eurómilliárdjait.
Felvetődik a kérdés, hogy mi okozza Varsó és Budapest szembenállását Brüsszellel? Ha filozófiai dimenzióban közelítjük meg a kérdést, akkor még történelmi dilemmának is felfoghatnánk azt a konfliktust, ami a nemzeti hagyományokhoz, életmódhoz, értékszemlélethez való ragaszkodás és az Európai Egyesült Államok víziója között fennáll. Tény, hogy a szorosabb integráció híveinek igazuk van abban, hogy az EU világpolitikai súlya megnőne és nagyobb eséllyel vehetné fel a versenyt az Egyesült Államokkal, Oroszországgal és Kínával, ha a tagállamok szuverenitásuk nagyobb részéről mondanának le az EU javára.
Valójában azonban nem erről van szó, hanem sokkal prózaibb érdekekről, azaz ismét csak a pénzről. Egyfelől a szorosabb integráció még kedvezőbb helyzetbe hozná a multinacionális cégeket, amelyeknek kelet-európai terjeszkedését nem lehetne protekcionista szabályozásokkal megállítani (arról már nem is beszélve, hogy ezek a vállalkozások már eddig is megtalálták az utat a nemzeti kormányok és az uniós intézmények döntéshozóihoz, lobbierejük pedig összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint a kis- és középvállalatoké). Másfelől viszont a kelet-európai kisdiktátorok hamar felismerték az EU alapokmányában rejlő joghézagokat (jelesen azt, hogy gyakorlatilag eszköztelenek az európai értékeket semmibevevő és az uniós pénzeket elsinkófálókkal szemben) és kiépítették a hatalmukat bebetonozó oligarchiát, felszámolták a sajtószabadságot, ellehetetlenítették az ellenzéket stb.
Ilyen körülmények között egyre valószínűbbnek tetszik az, hogy az EU belefárad a kisdiktátorokkal folytatott bozótharcokba (a mindig kompromisszum-orientált Angela Merkel visszavonulása felgyorsíthatja ezt a folyamatot) és létrehozza a kétsebességes Európát, magukra hagyva a homokozóban Orbánt, Kaczyńskit, Janšát és társaikat.