Vélemény

Egykori történelemtanárom elragadtatással beszélt Bethlen Gáborról, mint a hintapolitika nagymesteréről, aki úgy tudta megőrízni Erdély viszonylagos függetlenségét és békéjét, hogy zseniálisan egyensúlyozott az osztrákok és a törökök között, sohasem engedve meg, hogy egyik, vagy másik befolyása túlsúlyba kerüljön.

Egy korszak végén járunk – véli Bene Zoltán a Magyar Nemzetnek adott interjújában. A szegedi író, aki magát avitt figurának tartja, mert nem hisz  mindabban, amit a fogyasztói társadalom értéknek tekint, úgy véli, hogy egyrészt naivitás, másrészt nagyképűség azt gondolni, hogy – az eddigi összes civilizációval ellentétben – a mostani, a modern, nyugati örök érvényű lesz.

Ess, havaz, így lesz tavasz – mondogatta volt nagymamám, mert a nagymamák, általában az idősek bölcsek. Bölcsek, mert sok mindent értek és tapasztaltak. Megértek és megtapasztaltak. Tudják, hogy mindennek eljön az ideje, csak ki kell várni.

A nyugat-antarktiszi Thwaites-gleccser rohamosan olvad. A ráirányuló nemzetközi figyelem magyarázata abban rejlik, hogy a hatalmas gleccser sorsa a klímaváltozás fordulópontjának számít.

Pro Domo. A latin szófordulat a legegyszerűbben azt jelenti, hogy valaki hazabeszél, kissé tágabb értelemben azonban azt, hogy belső, szakmai  ügyeket állít előtérbe. Nos, én ma délután, itt a rádióban, éppen a rádióról szeretnék beszélni, méghozzá nem csak úgy általánosságban, hanem a Marosvásárhelyi Rádióról, amely a hónap elején ünnepelte 65. születésnapját

Az emberi közösségek viszonyulása a szabadsághoz és a kényszerhez esetleges. A tanult elit tagjai szeretik azt hinni, hogy a politikát a racionalitás irányítja, és az emberek saját jól felfogott érdekeiket követve cselekszenek. Hasonló hiten alapszik a demokráciába vetett bizalom is. A koronavírus járvány azonban rádöbbentett, hogy talán mégsem így van.