A nyugat-antarktiszi Thwaites-gleccser rohamosan olvad. A ráirányuló nemzetközi figyelem magyarázata abban rejlik, hogy a hatalmas gleccser sorsa a klímaváltozás fordulópontjának számít. A gleccsernek az európai Alpok magasságával összevethető teljes (azaz az úgynevezett selfjég által alkotott talpazattól számított) magassága kolosszálisnak számít. Elolvadása (egészen pontosan szétesése) a világtengerek vizének szintjét 65 méterrel emelné meg. Még nincs recept arra, hogy miként tudnák ezt a katasztrófát az olyan tengermelléki világvárosok mint Hamburg, Sanghaj, Dakar vagy éppenséggel New York elhárítani… Nem csoda tehát, hogy a gleccsernek a zsurnalisztikai szaknyelvben elterjedt „becenevei” nem túlságosan hízelgőek. Nevezik „Világvége-gleccser”-nek, „Apokalipszis-gleccser”-nek, sőt még vészjóslóbb terminológiával: az „Utolsó ítélet” gleccserének is.
A helyzet azonban bonyolultabb, mint amilyennek a tudósok korábban vélték.
A gleccser alapja 2010-ben még gigantikus, a mai Florida területével azonos, mintegy 192 000 négyzetkilométeres területet ölelt fel. Az igazi problémát az jelenti, hogy elolvadása láncreakciót indíthat el. Ennek oka az, hogy a gleccser a Nyugat-Atlantisz jegének egyfajta takarójaként is szolgál. Amíg ott van, a környező jégtakaró is bizonyos védettség alatt áll. A dolog azonban kölcsönös. A környező tengervíz felmelegedésének következtében a selfjég is olvadásnak indulhat, ami a gleccser stabilitását is veszélyeztetheti. Mivel itt valóban a bolygó jövőjéről van szó, hiszen ha a gleccser szétesik, az néhány évszázad alatt a nyugat-atlanti jégmezők elolvadását is előidézhetné, a tengerszint további 3 méteres növekedésével járna. Ez esetben az említett világvárosok felhőkarcolóinak a csúcsa sem nagyon magasodhatna ki a világóceánból.
A gleccser sorsa az eddigi számítógépes modellek szerint a Gleccsert övező jégmezők olvadásának tempóján múlik. Ezek a self-jégnek nevezett jégmezők a part menti 200 méteres mélységtől a gleccser alatti mélyvízig terjednek. Ezek a jégmezők rögzítik a szárazföldhöz a jégmonstrumot. A modellszámításokat azonban közvetlen mérésekkel kellett ellenőrizni. Ezért 2019-ben amerikai-angol kutatócsoport próbálta elvégezni a szükséges méréseket.
Forró vízzel mintegy 600 méter mély lyukat fúrtak a gleccser-közeli jégbe, és öt napon át egy torpedószerű (Icefin-nek keresztelt) robot-tengeralattjáróval készítettek méréseket a mélytenger olyan területeiről, melyekig korábban még senki nem juthatott el. Az Icefin fényképeket készített és adatokat gyűjtött a víz hőmérsékletéről, sótartalmáról – a sósvíz ugyanis nehezebben fagy, mint az édes – és a mélytengeri áramlatokról.
A tudósok meglepetéssel állapították meg, hogy alulról a self-jég lassabban olvad, mint ahogyan azt a számítógépes modellek alapján sejteni lehetett. Az olvadás mértéke „csupán” évi 2 és 5 méter között van. Ennek magyarázata a szakemberek szerint az, hogy közvetlenül a self-jég alatt vastag hidegvíz réteg található, mely a mélytengeri áramlatokból származó melegebb vizet viszonylag hamar lehűti.
Ez a felfedezés kisebb eufóriát is kelhetett volna. A sajtóban rövid ideig keltett is, csakhogy a minitengeralattjáró megfigyeléseinek és főként fotóinak a figyelmesebb elemzése nyomán kiderült, hogy a gleccser alapját képező jégréteg nem homogén. Tele van repedésekkel, lépcsőzetes teraszokkal, sőt törésekkel, melyek a gleccsert sebezhetővé tehetik. A melegebb víz ugyanis felfele törekszik, s a réseket és repedéseket fokozatosan tovább tágítja. A gleccser tehát alulról nem csak olvad (ha lassabban is a vártnál), hanem belülről töredezik is. A jelenség idővel a self-jég széteséséhez vezethet.
A glaciális „Világvége” tehát nem hárult el, csupán némi haladékot kapott. Legalábbis az eddigi mérések szerint. A szakemberek többsége szerint azonban további mérésekre is szükség van, hogy a világtenger szintjének növekedésére vonatkozó becsléseket pontosítani lehessen, s ekként az érintett partmenti területek és városok idejében felkészülhessenek a következményekre.
Ha idejében lépnek, a súlyosabb katasztrófák még elháríthatók, hiszen a szóbanforgó folyamatok – az eddigi előjelzések szerint – évszázadokig tarthatnak…
Az Apokalipszis talán mégsem jelent majd Világvégét…