Vélemény

Borbély György, a 35 éves tordai latin-magyar tanár, 1895-ben úgy döntött, hogy kerékpárra pattan és társával, a szász Scherscher Dániellel együtt elkerekezik Konstantinápolyba. Útleírása Kerékpáron keletre címmel ugyanebben az évben jelent meg az Aranyosvidék című lap külön lenyomatában.

A diákok hevesen tüntettek két nappal ezelőtt Budapesten, a rendfenntartó erők pedig nem kevésbé hevesen reagáltak. A megmozdulás szervezői az oktatást érintő követelésekkel vonultak az utcára, például értékálló pedagógusbér-emelést, önálló oktatási minisztérium létrehozását és a belügyminiszter lemondását szeretnék elérni, aki szerintük rendőrállami eszközökkel próbálja elhallgattatni a tiltakozó diákokat, tanárokat.

Ritkán nyilatkozik Magyarország jelenlegi pénzügyminisztere, de amikor mégis megteszi érdekes dolgokat mond. A közelmúltban azzal sikerült magára felhívnia a nemzetközi sajtó figyelmét, hogy az ATV műsorában kijelentette: ha most lenne népszavazás az uniós tagságról, maga is a tagság mellett szavazna, tekintettel az ország nettó kedvezményezett státusára. Ám a kérdés új perspektívába kerülhet, amikor az ország majd nettó befizető lesz.

Közel hatvan esztendővel ezelőtt, 1966-ban, a nemrég felépült csíkszeredai Művelődési Ház színpad fölötti homlokzatának a díszítésére képzelt el valamilyen művészi alkotást Salló István, az akkori igazgató.

Eddig sem kizárólag a jegesmedvék gondja volt a klímaváltozás, ám most kénytelenek voltunk beismerni, hogy nem ér rá unokáinkra testálni a megoldáskeresést.

Ha nem jön nagyon gyorsan óriási csökkenés az üvegházhatású gázok kibocsátásában, olyan határértékeket fogunk már pár évtizeden belül is átlépni, ahonnét nem lesz visszaút – állítja az ENSZ legfrissebb  jelentése az éghajlatváltozásról.

Germán eredetű név. Etimológusok szerint az első szótagnak több jelentése is lehet: had(sereg), becsület, tisztesség, vadkan. A második szótag jelentése: barát. Kutatók szerint, erős, lojális barátot jelent, de van aki „vadkan erejű barátként” értelmezte az Ervin nevet.

Bizonyára elfogult vagyok, életem első negyedszázada, amit a kommunizmusban éltem le nem avat objektív véleménymondóvá. De a szubjektíven formált, tapasztalatokra alapuló sejtésem a kommunizmussal kapcsolatban talán mégis közelebb áll a valósághoz, mint azoknak a tízen- vagy huszonéveseknek a bizonyossága az üdvözítő eszméről, akik egyetlen percig sem élvezhették áldásait.

Azt már hallották a rádióhallgatók, hogy Ludovic Orban liberális pártelnök, a parlament alsóházának elnöke részt vett Csíkszeredában az általa vezetett politikai alakulat megyei szervezete tisztújító közgyűlésén. Az eseményről az állami hírügynökség, az Agerpres számolt be. Idézem a hírt: „Hargita megye fejlődési potenciáljának kiaknázásával a régió etnikai összetétele is jelentősen módosulhat – jelentette ki vasárnap Ludovic Orban, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke.”

A hét végén Erdély legnagyobb városnapjának mondott, tudott rendezvényén voltam. Harmincéves fennállása alatt letisztult a rendezvénysorozat, fokozatosan elválasztották a búzát az ocsútól, az ószer–oroszpiac–kínaibolt-hangulatú zsibvásár megszűnt, csupán egy két bóvliárus húzódott meg a kézművesvásár sátrai között.

Még vatikáni tudósító voltam, amikor viszonylag jó barátságba kerültem egy akkori magyar jezsuita pappal. S bár én ateistaként egészen más szemüvegen keresztül néztem a világot, igazi szellemi kihívás volt számomra, hogy mégis közös pontokat találjak kettőnk eltérő szemléletében.

Hogyha én színházi rendező lennék, akkor úgy fogalmazhatnék, hogy az utóbbi időben az RMDSZ-kongresszusok mindig egy prológus és egy epilógus között zajlanak.