Vélemény

Jan Pisani-Ferry német közgazdász hívta fel a figyelmet arra, hogy a geopolitika (melyen a szerző világhatalmi törekvéseket ért) és a világgazdaság felvirágoztatására való törekvés két, merőben eltérő gondolkodásmódot képvisel, melyek lényegüknél fogva összeegyeztethetetlenek.

Amikor az állam- és egyházalapító királyra emlékszünk, talán jó lenne néhány olyan tudományos konferenciát is szervezni, amelyen néprajzosok, egyháztudósok, történészek, társadalomkutatók és mások felmérik először kisebb majd nagyobb térségekben, hogy hány falu, utca, templom, hány egyesület, csoport és ki tudja még milyen alakzat viseli a Szent István nevét.

Az idősebbek emlékeznek talán az egykori szovjet filmek elején körbe forgó szoborra, amely a máig létező, legjelentősebb szovjet/orosz filmgyárnak, a Moszfilmnek a logója. Egy munkásférfi és egy földműves nő áll egymás mellett egyik lábukkal előre lépve, egyik karjukat előre lendítve, a férfi kezében kalapács, a nőében pedig sarló egymáshoz érintve.

Florin Cîţu miniszterelnök ittasan vezetett és ezért két napig börtönben ült, majd 1350 dolláros büntetést sóztak a nyakába. Az eset 20 évvel ezelőtt történt az egyesült államokbeli Iowa államban, az ügy azóta elévült, jogi következményei Romániában már nem lehetnek. Mindazonáltal az amerikai jogot ismerő szakemberek egybehangzó véleménye szerint a szóban forgó esetben nem kihágásról, hanem bűncselekmény elkövetéséről volt szó.

A romániai rendszerváltás után meglehetősen gyorsan átalakult a hazai magyar irodalmi és művelődési folyóiratok rendszere. A régiek közül volt, amelyik megőrizte a nevét és tartalmilag alakult át, rövidebb távon új folyóiratok jelentek meg, hogy majd jónéhányan, hosszabb távon, el is tűnjenek.

A sajtó szavahihetősége ugyancsak megkopott. Az újságírók is tehetnek róla. A hírhajszában gyakran ellenőrizetlen tartalmak jelennek meg, a helyesbítés pedig elsorvadóban van.

Én egy vallomással tartozom Önnek. Egy súlyos beismeréssel, amit több mint 30 éve cipelek magammal, mint pók a potrohát, gyóntatópap a lelki terheket, az RMDSZ a kormányzás felelősségét vagy mint Gyurka az ajtót, de már nem bírom tovább és így életem alkonyán könnyítenem kell szívemen, s most töredelmesen megvallom önnek fél életem titkát.

Olvasom, hogy nagy bajban vannak a tengerparti vendégfogadók. Lasszóval sem tudnak szakácsokat, pincéreket, szobalányokat fogni. Mert nincsenek. A szegény megyék a legszegényebbek, hiszen fiataljaik külföldre távoztak, így ahonnan tavaly, tavalyelőtt még jöttek a tengerpartra pénzt keresni, már onnan sem jönnek. Súlyos gond a népfogyatkozás.

Számos sztereotípiát cáfoltak a hét végén a csíkszeredai Nagy István Művészeti Középiskola kisdiákjai. Például azt, hogy a gyermekeket nem érdekli a költészet. Meg azt, hogy nem érdekli őket a klasszikus irodalom. Hogy nem érik el az ingerküszöbüket a tanrendben szereplő költők alkotásai. S még folytathatnám a sort.

Az ember sajnos konzervatív állat. A nézeteit sűrűn és felelőtlenül változtatgathatja, de a szokásairól, pazarló életmódjáról, kényelméről a legbeszédesebb tények dacára sem mindig hajlandó lemondani. Pedig ha ragaszkodik létbiztonságához, természeti környezetéhez, az élet és a művészet szépségeinek élvezetéhez, kénytelen lesz megtenni. Méghozzá mihamarabb…

Időről-időre végigfut rajtunk a rémület: mi lesz, ha mégis? Mi lesz, ha a magunkra erőltetett közömbösség előbb-utóbb kifárad és kénytelenek leszünk szembesülni a TÉNYLEG felfoghatatlannal: a világ-, sőt az atomháború rémével?