Vélemény

Ha széttekintünk Európában, mindenütt csak zűrzavart, kapkodást, tehetetlenséget látunk. Úgy tűnik: azok a nyugati politológusok, akik már jó ideje a politika végéről beszélnek, igazat szólnak. A posztmodern, önmagukat továbbra is liberálisnak aposztrofáló politikai rendszerek a „liberális demokrácia” diadalra juttatásáért folytatott világméretű küzdelmükben tökéltesen amortizálódtak.

Nekünk jobbára csak arról van tudomásunk, hogy a nyugati mainstream média csak Magyarországot sorolja Putyin európai hívei közé. Pedig ez koránt sincsen így.

Éppen az orosz-ukrán háború legújabb fejleményéről értesültem a híradásokból, amelyekből azonban nem derült ki, hogy ki követte el a vízerőmű elleni robbantást, hiszen mindkét fél szokás szerint a másikat okolja.

Úgy gondolom, kedves hallgatóink közül sokan nézték meg akár a televíziós híradásokban, akár a világhálón a dnyeperi gátszakadás és az utána kialakuló árvíz  képeit.

Végre! – sóhajtottam fel, amikor meghallottam, hogy holnap, szombaton, Kovászna és Hargita megye Olt-menti települései közös folyótakarításra készülnek a Háromszéki Közösségi Alapítvány irányításával, amely így kapcsolódik be a Tiszta vizek elnevezésű országos mozgalomba.

Két nap múlva, június 10-én lesz apai nagyszüleim házasságkötésének száz éves évfordulója.

Egy friss kutatás szerint a mindent látó, és a normaszegést megbüntető Istenbe vetett hit nem előfeltétele ugyan a modern társadalomnak, ám fenntartásához jelentős mértékben hozzájárult.

A sztrájkoló pedagógusok hajthatatlanok: eltökélten kitartanak követeléseik mellett, hangsúlyozva, hogy a tét ezúttal nem pusztán a méltányos bérezés biztosítása, hanem az alulfinanszírozott tanügyi rendszer versenyképessé tétele. Ehhez pedig pénz és politikai akarat, no meg szakmai elköteleződés szükséges.

Romániának is érdeke lett volna, akárcsak Lengyelországnak, hogy elítélje a soros Európa Tanács-i magyar elnökség felfüggesztésének „kikényszerítésére” irányuló (minden jogi alapot nélkülöző) EP-döntést. Amennyiben mi is bármikor hasonló sorsra juthatunk.

Elég idősek vagyunk már ahhoz, hogy minden alkalmat kihasználjunk a találkozásra, az együttlétre – fogalmazta meg pár évvel ezt az igazságot baráti társaságunk legidősebb tagja. S tudta ő jól, hogy mit beszél, még akkor is, ha aznap nem olvasott felszínes örökigazságokat megfogalmazó Coelho-kötetet, ugyanis átesett már komoly betegségen, túlélt egy súlyos autóbalesetet, no meg azelőtt a nyugdíjazásáig sok-sok munkával eltelt időszak sem volt zökkenőmentes.