Egyre több tudós, kutató gondolkodik el azon, hogy morális lenne-e, ha kihalnánk? Így legalább megmenekülne a Föld, s ki tudja, talán évmilliók alatt az ember helyett etikusabb intelligens faj népesíthetné be a bolygót. „A klímaváltozással kapcsolatos széles körben elterjedt félelmek aggasztóan sekélyesek. A választók lépéseket várnak a klímaváltozás megfékezése érdekében, de persze nem olyanokat, amelyek hatására nem kell jobban a zsebükbe nyúlniuk” – írja Matt Yglesias a Bloomberg Quint magazinban.
Az elmúlt hetekben bejárta a világsajtót az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület legfrissebb jelentése, amely rendkívül vészjósló képet fest a globális felmelegedésről. Az IPCC szerint a korábban vártnál is gyorsabb a felmelegedés, ezért drasztikus és haladéktalan lépésekre van szükség a környezeti katasztrófa elkerüléséhez. A testület egyebek között a teljes fosszilis energiatermelés felszámolását javasolja. Yglesias azonban úgy véli, hogy a nemes célok megvalósítására kevés az esély. Hiszen ennél kevésbé drasztikus változásokat sem támogatnak a választók. Igaz ugyan, hogy a többség elvben támogatja például a karbonadó bevezetését, ám amikor a megvalósítására kerül a sor, akkor már nem kér belőle. A radikális klímavédelmi javaslatok nemcsak kudarcra vannak ítélve, de károsak is – jegyzi meg Yglesias. Felidézi, hogy az ExxonMobil olajcég is beállt a karbonadó támogatóinak sorába. Nem saját maga alatt akarta vágni a fát, hanem biztosra vette, hogy a karbonadó elbukik, és a kudarc után a politikusok ennél kevesebb áldozattal járó klímavédelmi javaslatokat sem mernek majd beterjeszteni.
Csak akkor menthetjük meg a Földet, ha kevesebbet fogyasztunk – állítják a fenntartható fejlődést is elutasító nemnövekedés mozgalom hívei. Ám a gazdasági növekedés jelentős mértékben hozzájárul a nyomor és a gyerekhalandóság csökkenéséhez. Minél gazdagabb egy ország, annál kevesebb gyerek hal meg. A nemnövekedés elméletének hívei eszerint a szegény országokban a jövőben megszülető gyerekek millióit áldoznák fel klímavédelmi céljaik megvalósításáért. Akad persze, aki szerint talán az sem lenne tragédia, ha a klímaváltozás vagy egyéb katasztrófa miatt kihalna az emberiség. Van, aki azt se bánná, ha elpusztulna a Föld. Roger Crisp oxfordi filozófus professzor arra mutat rá, hogy a Föld pusztulásával kevesebb lenne a fájdalom és bánat is, ezért morális szempontból akár még kívánatos is lehet az emberiség és az egyéb érző lények kihalása. Ám ha eltűnne a fájdalom és a bánat, eltűnne a derű és a boldogság is Földről. Ezért talán az lenne a kívánatos, ha az érző lények végre elkezdnének racionális lények lenni. Ha feladnánk a víruslétet, felhagynánk azzal, hogy elpusztítsuk az élő szervezetet, amelyben élünk. Nem lehetetlen ez. Adjunk magunknak még egy esélyt!