Végre! – sóhajtottam fel, amikor meghallottam, hogy holnap, szombaton, Kovászna és Hargita megye Olt-menti települései közös folyótakarításra készülnek a Háromszéki Közösségi Alapítvány irányításával, amely így kapcsolódik be a Tiszta vizek elnevezésű országos mozgalomba.
Tavasszal, pontosabban hóolvadás után, jómagam is több fényképet feltettem a közösségi oldalakra, amelyek bizonyították azt az ijesztő mértékű szennyeződést, amely végighömpölygött az Olton, és ugyanígy tettek sokan mások is.
Ezt a siralmas látványt már nehezebben lehetett arra fogni, hogy mindezt más térségnek és más népességnek köszönhetjük, mint ahogyan a székelyföldiek közül jónéhányan hajlamosak erre. „Rosszak az utak, mert….Idehozzák a kóbor kutyákat, mert…Itt nincsenek beruházások, mert… Itt omladoznak a vasúti állomásépületek, mert…”
Ez esetben ugyanis az a Balánbányáról eredő Olt mindvégig székely települések között halad és nem kétséges, hogy a hihetetlen mértékű műanyag palack, eldobott ruha és más áradat innen vagy a folyóba ömlő nagyobb patakokból származik. Ahogyan a hóolvadás, a záporok és zivatarok, vagy a kánikula nyomán a folyó szintje apadt vagy dagadt, úgy változott az Olt-menti természet állapota is. Színes rongyokkal teletűzdelt fűzfaágak hirdették, hogy éppen mi ment ki a divatból, a hódok ledöntette ágak mentén óriási szigetek alakultak ki a műanyag-palackokból, fémdobozokból, üvegekből, nem egyszer eldobott számítógépes monitorok és régi tévékészülékek tették még izgalmasabbá a látványt. Úsztak már kisebb bútordarabok és nagyobb ágyak is a vízen, arról nem is beszélve, hogy hatalmas habfoszlányok jelezték, miszerint a vegyi szennyvisztítások hatásfoka még mindig meglehetősen alacsony.
Az Olt az elmúlt fél évszázad során már sok mindent átélt. Az erőltetett szocialista iparosítás nyomán a gyárak, üzemek, bányák melléktermékeit itt vezették le, ez nemcsak az egykor kristálytiszta vizet tette menthetetlenül zavarossá és orrfacsaróan bűzlővé, hanem kipusztította a teljes halállományt. Ezt követően kitalálták, hogy a kanyarokat ki kell vágni az áradások felszámolásáért és a mezőgazdasági termőterületek növeléséért, ennek pedig az lett a következménye, hogy a meggyorsult áramlás következtében lecsökkent a talajvíz szintje, eltűntek a környező borvízforrások és majd minden ősszel, a lánggal való kaszálások nyomán, hosszantartó füstfelhőkkel égni kezdett a tőzeg is.
A romániai rendszerváltás után a nagyipar jórészt megszűnt, ennek arányában az ipari szennyeződés is csökkent, a biológusok szerint viszont még jónéhány esztendőnek kell eltelnie, amíg a természetes visszarendeződés helyrehozza ezt a katasztrófát. Úgyszintén a halak nehezebben telepednek vissza, mert a kanyarokban, a lassú és csendes vizekben szeretnek szaporodni, és nagy szükségük lenne a vízi növényzetre is. Ha pedig napjainknak ezt a hihetetlen mértékű szennyeződését nem sikerült megállítani, akkor megint aggasztóvá válik a helyzet, és nem csupán esztétikai, turisztikai vagy éppen településrendészeti szempontból. Előrejelzések szerint Kovászna megyében 18, Hargita megyében pedig 13 település vesz részt a holnap fél tízkor kezdődő és délután két órakor végződő programban. Úgy tervezem, hogy a zsögödi hídnál, ahol egykor Nagy Imre annyi szép képet festett, ott leszek jómagam is, hogy kétkezi munkával segítsek abban az igyekezetben, amely összességében talán egy óriási felkiáltójelet alakíthat ki: vigyázzunk az Oltra, vigyázzunk a természetre, keressük a tartós megoldásokat bármiféle szennyezés elkerülésére a jelenben és a jövőben!