Vélemény

Sokan és sokmindent elmondtak már a hazai politika bájos és megható tartalmatlanságáról, kiüresedett kliséiről és üresjáratairól, arról, hogy csupán formális szempontból működik, úgy ahogy, leginkább tehetetlenségi erők hatására, és ennyiben érdektelenségben, kiábrándultság légkörében tengődik. A román és benne a rommagyar politikában pedig, a leginkább arról van szó, hogy a teljes mezőny megkettőződött, mert a valós történések a kulisszák mögé vonultak, rejtenivalók, míg amit a közönségnek mutatnak, az lényegében szemfényvesztés, a politika szimulákruma. (tovább…)

Németország a Wilkommenskultur, magyarán egyfajta üdvözléskultúra lázában ég. A Willkommen-t ugyan magyarra ?Isten hozott!?-ként is lehet fordítani, de az már rögtön zavart okozhat, hiszen máris felvetődhet a kínos kérdés, hogy kinek az istene? S a választ követően egyáltalán nem bizonyos, hogy továbbra is kivétel nélkül szívesen látjuk egymást. (tovább…)

Láttam azt a szép fotót a facebookodon ? szólít meg románul az a kolléganő, aki Hargita megyéből tudósítja az egyik országos romániai hírügynökséget. És szinte azonnal hozzá csatlakoznak még ketten, a második román kolléganő szintén hírügynökségnek dolgozik, a harmadik pedig a közszolgálati tévének. Szóval nagyon szépek azok a piros bogyók ? állapítják meg immár együtt, mind a hárman – , nem mondanám meg, hogy mi a nevük románul? (tovább…)

Hallgassa meg!

Gyászolják a sajtót. A nyomtatott sajtót, amely napjainkban kimúlik. Lassan, de biztosan. A 90-es években még virágkorát élte. A szabad beszédnek köszönhetően óriási, soha nem látott példányszámot értek el a lapok. Már-már azt hittük, itt van a paradicsom. Aztán az olvasók kezdtek rájönni, hogy hazugság szinte minden szó, ami a lapokban megjelenik. A leírt szövegből kábé annyi igaz, mint a politikusok szavából ? vagy még annyi sem. Mert megjelentek a gazdasági érdekű torzítások: az újságcikkek rejtett reklámokká váltak. (tovább…)

Elképzelni is nehéz azt a temérdek frusztrációt, amit a kommentariátus (megköszönve TGM-nek találó kifejezését), a közösségi- és mindenféle média névtelen és arctalan (nem szó szerint értendő: a troll és annak kodása már pofával is megy pompásan) gonoszai kifejezésre juttatnak, és vége-hossza nincs annak a rengeteg ocsmányságnak, amit ?magyar emberek? (hogy egy üres, de egyre hangzatosabb politikai reklámból származó szóképet használjak) egymásra, másokra, sőt az egész kerek világra mondanak. (tovább…)

Hogyha valaki a világhálón keres rá doktor Feszt György marosvásárhelyi egyetemi tanár nevére, meglepetéssel tapasztalja, hogy a hazai farmakológiai neves szakemberét ifjú Feszt György néven ismeri a Wikipédia, annak ellenére, hogy néhány nappal ezelőtt, éppen szeptember 15-én töltötte be a kilencvenedik évét. Zsigmond Barna Pál, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának a vezetője ezen a jubileumi napon szerette volna átadni a neves tudósnak Áder János köztársasági elnök kitüntetését, a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét, sajnos az elképzelés a kitüntetett betegsége miatt meghiúsult. (tovább…)

Bukarestben a NETA fesztiválon is, és a temesvári magyar színház vendégjátéka ? az Apakaland ? alkalmával is láthattuk, hogy az apák viselkedése központi témává vált. Nem törődnek a családdal, elhanyagolják a gyermekeiket, sok piszkos munkát végeznek ? úgymond: az érvényesülésért, a jólétért, de valójában csupán azért, hogy önzésüket korlátlanul érvényesíthessék. (tovább…)

A filozófiát, akárcsak a világrendszer, a globális kapitalizmus posztmodern formáit, stb., mély kihívások érik, melyek a menekültkérdés kapcsán, mintegy cseppben a tenger kerülnek elő és mutatják meg az emberiség ? a condition humaine ? aktuális korlátait, nehezítik a folyamatok valamelyest is higgadt végiggondolását. A filozófiát ért legnagyobb kihívások egyike, hogy képes lesz-e pragmatikusabbá, eligazítóbbá válni, vagy a társadalom-, és humán tudományokban oldódik föl? (tovább…)

Románia közismerten az euró-atlanti kurzus éltanulója. Nemcsak katonai kiadásait igazítja hozzá késedelem nélkül a NATO elvárásokhoz, nemcsak az orosz veszedelem súlyosságát érzi mélyen át, nemcsak az etnikai alapú autonómiákat utasítja el, de Magyarország migráns-kérdésben elfoglalt álláspontját is lelkesen ostorozza?

Ez előtt a háttér előtt kissé különösnek tűnik, hogy hazánk, bár az ország területét teljesen elkerülte az Európába irányuló menekülthullám, az első éltanulói gesztust követően mintha elkezdett volna visszakozni. (tovább…)

Több mint két héttel ezelőtt félretettem egy újságcikket, azzal a megjegyzéssel, hogy érdemes elgondolkodni rajta. Az írás, amelynek részletei több hazai és magyarországi lapban is megjelentek, a Málnáshoz tartozó Zalánpatakon négy házat is vásárolt Károly hercegről szólt, illetve a település sorsáról. Néhány esztendővel ezelőtt még csodatevőként fogadták a brit trónörököst, ez utóbbi szöveg viszont meglehetősen szokatlan hangnemben azt részletezi, hogy az évente mindössze kétszer idejáró angol arisztokrata gátolja Zalánpatak fejlődését. Mi áll a háttérben ? (tovább…)