Gyászolják a sajtót. A nyomtatott sajtót, amely napjainkban kimúlik. Lassan, de biztosan. A 90-es években még virágkorát élte. A szabad beszédnek köszönhetően óriási, soha nem látott példányszámot értek el a lapok. Már-már azt hittük, itt van a paradicsom. Aztán az olvasók kezdtek rájönni, hogy hazugság szinte minden szó, ami a lapokban megjelenik. A leírt szövegből kábé annyi igaz, mint a politikusok szavából ? vagy még annyi sem. Mert megjelentek a gazdasági érdekű torzítások: az újságcikkek rejtett reklámokká váltak. Ez már azért sok volt… De ettől azért még életben maradt volna az írott sajtó. Mert a politikai és a gazdasági hazugságokat cirkusszal kompenzálta. Vagyis az újságírók profi szekusokká váltak, szabályosan kémkedtek a személyiségek körül, legyenek azok politikusok, üzletemberek, különféle sztárok vagy csak bajba jutott, szerencsétlenül járt egyszerű emberek, magánszemélyek ? hogy aztán a pletykák tömegével árasszák el a lapok oldalait. És persze, reneszánszát élte a bűnügyi riport. A sajtóból csak úgy ömlött ? és ömlik! ? a mucsok, valóságos árvízzé vált. Hát ez elől már menekülni kell! – és immár menekül is az olvasó. Kerüli, akárcsak az ételt, amiből túl sokat evett, és hasmenése van tőle…
De a halálos csapás máshonnan érkezett ? az informatika hozta, a számítógépen olvasható lapok, s talán még inkább a zugújsáírást elősegító blogok, Facebook-oldalak megjelenése. Ezeken az oldalakon mindenki összeírkálhatott és nyilvánosságra hozhatott bármit, bárkiről és bármikor. Újságíró lehetett bárki, még a félanalfabéta is ? ami egyben azt jelentette, hogy a nyomtatott lapokkal együtt lassan, de biztosan az újságírói szakma is kipusztul.
Kár emiatt síránkozni. A sajtó és az újságírás, miután teljesen lejáratta magát, érdemszerűen pusztul ki. Ami végsősoron jó ? az emberiség öntisztulásának, egy betegségből való kigyógyulásának a jele. Fájdalmas, de elkerülhetetlen. A sajtó elpusztulhat, de a szöveg nem. És ez a lényeg. Mert teljesen mindegy, hogy a jó, hogy az igaz szó, az értékes szöveg hol jelenik meg: nyomtatott sajtóban-e, vagy az interneten. Azt továbbra is meg kell alkotni ? és a zugsajtó okozta kiábrándulás növekedésével az értékes szöveg egyre több olvasóra tesz szert: feléje fordul az érdeklődés. Hiányt pótol ? tisztességesen. Ezért nem szabad abbahagyni a valódi újságírást, mint ahogy az irodalmi alkotómunka sem szűnik meg az által, hogy a nyomtatott könyv helyét fokozatosan átveszi az interneten elérhető, illetve a számítógépen vagy a tabletten olvasható könyv. Úgyhogy ? ne síránkozzunk!